Egy első hallásra igen vérlázító sztori látott napvilágot a Facebookon, mely szerint lejárt bankjegyeket adott visszajáróként osztrák vendégeinek egy igali vendéglátós. Több kérdés is felmerül az esettel kapcsolatban: vajon bűncselekményt követett-e el ezzel, és hogy valójában ki járt jobban?
A sztorit a bonnyapusztai halastavak osztotta meg a közösségi oldalon, az ő horgász vendégeiknek adták visszajáróként a képen látható bankjegyeket az igali fürdő egyik éttermében:
A kommentelők első reakciója természetesen a jogos felháborodás, hiszen pont az ilyen piti csalások miatt létezik még mindig a "lehúzós magyar vendéglátós" fogalma.
Elsőre valóban suttyó húzásnak tűnik, hogy a magyar pénzeket nem ismerő külföldieknek elsütjük a ki tudja honnét megmaradt, évtizedes bankjegyeinket, valójában nem feltétlenül járt jól ezzel az ügylettel a meg nem nevezett vendéglős.
A helyzet az, hogy a bevonás határnapjától számított 20 évig a lejárt, fizetésre alkalmatlan bankjegyeket a Magyar Nemzeti Bank magyar törvényes fizetőeszközre váltja, ami a 2001-es, és 2006-os nyomású 200 Ft-os bankjegyeknél még bőven időn belül van. Persze más kérdés, hogy ki akar 400 Ft-ért bankba mászkálni...
Ha viszont megfordítjuk a dolgot, és a pénzgyűjtők oldaláról nézzük, akár még jól is járhatott az osztrák "kárvallott", hiszen a képen látható, 1983-as 50 Ft-osért akár 1-2 ezer forintot is kaphat - ha sikerül jobb állapotba hoznia -, de a papír 200 Ft-osok bizonyos darabjaiért is kaphatunk ennyit a bankjegyek.com oldal szerint.
A másik kérdés a büntetőjogi felelősség. Lehet, hogy a bankjegyek visszaválthatóak, sőt még többet is kapna értük gazdája mint a névértékük, ettől függetlenül az eset valószínűleg kimeríti a csalás kategóriát.
Ti mit szóltok az esethez?
