Váratlanul ért, hogy nekik is van világnapjuk, vagy talán már el is felejtettétek, hogy létezik ez a sokakat irritáló stílus? Pedig van nekik, és nem szól másról, mint saját magukat ünneplik, a stílust és a zenét ami hozzá tartozik.
De miről is szól valójában ez az egyre kevésbé népszerű tinidivat?
Mindig vannak olyanok, akik ki akarnak törni a mainstreamből valami egészen polgárpukkasztó egyéniséggel. Ezek régebben metálarcok vagy rózsaszín tarajos punkok voltak, egy ideje pedig emosok, vagy éppen gótok.
Nem csak a ruha teszi a gótot
Talán a gótoké a legextrémebb kinézet a fent említettek közül. Fűzők, sütét smink, halálhercegnős kinézet – sokak számára ez vonzó lehet a sok tucatember között az iskolában. Emellett az is nagy szerepet játszik, hogy a goth kultúra széles köréhez nem csak a kinézet, hanem az irodalom, a zene, az építészet és a filmek is hozzátartoznak. Van akit, a goth könyvek és a ruhák fognak meg, de a zenét utálja, és fordítva.
Minden sátánista gót, de nem minden gót sátánista
Ha ránézel egy ilyen fűzős, fekete csótányroppantót viselő szerzetre, nem nehéz azonnal hozzáképzelni, hogy sátánista, pedig erről nincs szó, a legtöbbjük nem csinál vallási kérdést a stílusból.
A Gót Világnap
Az első “World Goth Day“-t 2009-ben, Angliában tartották meg. A történet ott kezdődött, hogy a BBC Radio 6 az év májusában átnézett rengeteg zenei szubkultúrát, így a goth zenét is. Cruel Britannia és Martin OldGoth goth DJ-k lehetőséget kaptak egy esemény létrehozásához, amit május 22-én tartottak meg végül – és így született meg a hagyomány.
A Word Goth Day végül elterjedt az egész világon, és már minden kontinensen tartanak goth eseményeket. Az események listáját itt megtaláljátok. Ha lusták vagytok kattintani, itt vannak az európai események:
Május 22 - Heidelberg, Németország
Május 22 - Bergen, Norvégia
Május 25 - Barcelona, Spanyolország
A WGD a goth kultúráját ünnepli – a ruházkodást, a zenét, a művészetet, mindent ami hozzá köthető, ám mára már kinőtte magát az esemény, és gyakran jótékonysági adományozásokat is kötnek hozzájuk – például az Egyesült Királyságban a Sophie Lancaster Alapítvánnyal együttműködve, és így próbálják megfékezni az előítéletet és a gyűlöletet a szubkultúrák ellen.
