Indulásunk óta járjuk a várost és kutatjuk, teszteljük az újonnan nyíló vendéglátóegységeket rendületlenül. Számtalan menzás ebéden, a la' cart vacsorán és street food-on vagyunk túl, de a szívünk csücske a mai napig a pizzatesztelés, ezért nagyon megörültünk, hogy hosszú idő után újra lehetőségünk nyílt rá. Külön izgalmassá tette a küldetést, hogy eredeti olasz receptről és alapanyagokról pletykáltak...
A helyszín ráadásul nem a belváros, hanem az újranyitott kaposmérői Pokol Pince, amit valljunk be, nem az olasz pizzáiról ismertünk ezidáig. A pincét 10 éve alakította ki az akkori tulajdonos, de szinte azonnal tovább is adott az üzleten, ezidáig csak a felső szint volt használatban. Az elmúlt hónapok felújítása után tehát most fogad vendégeket először az igen karakteres helyiség, mely leginkább egy lovagi teremre hasonlít a plafonból kimászó félelmetes alakokkal és a középkort idéző székekkel és kovácsoltvas csillárokkal.
Laci, a jelenlegi üzemeltető nem kocsmaként szeretné vinni a helyet, hanem kifejezetten a pizza és hamburger miatt. Pizzás tudását egyenesen Szicíliából importálta tanulmányútja során, ahol több tradicionális tésztás helyen is megfordult, és magába szívta az ottani mentalitást. Sokat elmond az olasz pizzakészítésről az általa is hangoztatott kijelentés, miszerint
ha egy pizza 4 percnél tovább sül, az már melegszendvics!
Ehhez persze elengedhetetlen az ottani alapanyagok használata, így kizárólag dupla nullás nápolyi lisztet használ, minimális élesztővel. A paradicsomszósz hámozott olasz paradicsomból való, és nem kerül bele se ketchup, se oregano, se fokhagyma, csak frissen, cserépről tépett bazsalikom.
A szószra kizárólag olasz, 40%-os zsírtartalmú mozzarella kerül a jobb terülés érdekében, ezenkívül használ gorgonzolát, edamert, brie sajtot és parmezánt. Feltétből csak az itthon is megfelelő minőségben beszerezhető alapanyagok kerülnek fel, a sonka (San Daniele) és a csípős szalámi import.
Nyújtás közben is készségesen válaszolgat kérdésünkre, hogy miért kézzel és nem sodrófával nyújtja a tésztát elmondja, hogy ezáltal nem megy ki belőle a levegő, így lesz igazán laza a textúrája. A sajt a feltétek alá kerül, így azok beleolvadnak, ami a pizza megjelenésén kívül az ízben is tettenérhető.
Bár elektromos sütőt használ, igyekszik elérni a fatüzelésű kemencéknél tapasztalható végeredményt mind ízben, mind látványban. Ehhez több trükköt is bevet, melyek most a privát műhelytitkok közt maradnak.
A megszokott 50-70 féle helyett összesen 19 feltétvariációból választhatunk, és bár Olaszországban nem megszokott, de a helyi igényekhez alkalmazkodva találhatóak rajta feltétekkel bőségesen megpakolt pizzák, mint például az "Ungherese", vagy a közkedvelt "Mexicana".
Kóstolásra egy "Ungherese" és "4 Formaggi" készült plusz sonkával. Olasz viszonylatban a magyaros feltétmennyisége már egészen soknak számít, viszont itthoni szemmel nézve még biztosan sokan rávágják, hogy férne rá ez-az. A tészta igazi olasz, kicsit sem vastag, viszont a papírvékonytól is távol vagyunk. A tökéletes vastagság mellett hibátlanul ropog is a tészta, kiváltképp a kellemesen pirult széle. A paradicsomos alap íze természetes, a szokásos zöld fűszerek ízét és a túlzott édességet valóban nem fedeztem fel, remekül harmonizál.
A hártyavékony sonka szinte szétolvad a szájban, az egyébként ritkán használt gorgonzola már csak hab a tortán az edamer és a jóféle parmezán mellett.
Hogy mi a különbség az élesztő mennyiségek használatában, azt rögtön érezni az étkezés végén, ugyanis mindketten fel bírtunk állni az asztaltól, nem jelentkezett a kellemetlen teltségérzés.
Az árak a minőség fényében egyáltalán nincsenek elszállva, 1600 Ft a legdrágább pizza 32 cm-es méretben. Ha szeretitek a jó pizzát, ajánljuk figyelmetekbe a Pokol Pincét, és bár szállítanak is ki, a tökéletes élmény érdekében mi a helyben fogyasztást javasoljuk.
