KÖRBEESSZÜK A VÁROST: Mézes Mackó

Ahogy első Mézes Mackós látogatásunkkor ígértük, visszatértünk a tett színhelyére, hogy eleget tegyünk menütesztelős feladatunknak. Nézzük, mivel vár minket ebédre a Széchenyi tér régi-új, téli álmából felébredt vendéglátója, a Mézes Mackó!

A kellemes tavaszi idő okán nem is a benti, kissé privátabb részre esett a választásunk, a félig nyitott teraszon foglaltunk asztalt. Hétköznapokon 11:00 és 14:30 között kínálja ebéd menüit a Mackó, napi három levest és ugyanennyi főételt. A felhozatal a mindenki által kedvelt fogásokból szemezget, klasszikus magyar ételek váltogatják egymást, minden nap találunk egy tartalmasabb, egy könnyedebb valamint egy édesszájúaknak szánt ebédet.

Levesescsészéink rendelés után 2 perccel már meg is érkeztek. Hideg gyümölcslevesem játszotta a kakukktojás szerepét, ő volt az egyetlen aki nem forrón érkezett. A sulimenzás híg gyümölcsöcs löttyök emléke szerencsére hamar elhalványult ahogy elhagytam az iskola kapuját, azóta pedig mindig erre esik a választásom, ha 20 fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Miután hónapok óta nem volt hozzá szerencsém, a lehető legjobb ízzel kanalaztam, sikerében persze szerepe volt a tartalomnak is, meggy, alma, szilva, minden hozzávaló a helyén volt.

Szandi gyerekkori kedvencét, a paradicsomlevest választotta, melynek nagyjából olyan lendülettel ment neki mint jómagam, a "- kellően édes" és a "- szerencsére nem túl fűszeres" jelzőket akasztotta rá.

A gombakrémleves nem szerepel Bandi toplistáján, ezért pár kanál után átadta nekem a tesztelés jogát, így megállapíthattam, hogy egy kellemesen sűrű, de nem túl intenzív ízvilágú levest kaptunk, ami a kaposvári menü fronton stabilan megállja a helyét.

Bandi amennyire nem ápol jó kapcsolatot a gombákkal, annyira felhőtlen a viszonya az aranygaluskával, mely hegyomlás mennyiségben került elé. Az igazán puha, dióval jócskán megszórt galuskákat jó érzéssel mártogatta a temérdek mennyiségű, visszafogottan édes sodóba, miközben egy "- extra" és egy " - fú de jó" is elhagyta a száját. Telitalálat!

Hawaii pulykasteak steakburgonyával lett a főétel választottam, amit a mai napig nem bántam meg, csorgó nyállal gondolok vissza a krumpliköretre, ami olyan patent puhára és ízletesre sikerült (-hogy csináltátok srácok?), hogy az ananásszal megspékelt steak már szinte csak a ráadás volt. Az omlós hús és a forró, olvadt sajt és az édes ananászdarabk között prémium sonka lapult, így az ízekkel együtt a minőségre sem lehetett panaszom, ez a tétel is ugrotta az akadályt.

Szandi kizárásos alapon a sertés szelet "Budapest" módra klasszikust meózta, de már a találkozás első pillanatában látszott hogy ők ketten nincsenek egy súlycsoportban, talán egy ikertesóval elbántak volna a púposra pakolt tányérral. Karaj, máj, gomba, hagyma, zöldborsó és mindez az alábbi képen látható tálalásban, ezzel csak annak lehet baja aki nem szereti a felsoroltakat. Szandi üzeni a srácoknak, hogy párat még lehetett volna forgatni a karajon hogy porhanyósabb legyen, egyébként köszöni szépen az ebédet!