A májusi nyitáskor jártam először az Ázsia Konyhában, és bár nagy kedvelője vagyok a kínai konyhának, azóta összesen egy alkalommal látogattam meg őket, így már nagyon ideje volt egy újabb kajavizitnek, még ha csak rendelős formában is. Lássuk hogy remekeltek!
Mindig elmondom amikor szóba kerül a távol-keleti konyha iránti szenvedélyem, hogy nem szabad összetéveszteni az autentikus konyhát az utcaival, a hazai szájízre igazított kínai/vietnámi fogások ugyanis köszönő viszonyban sincsenek az előbbivel, ettől függetlenül kellemes változatosságot jelentenek a hazai ízek mellett. Ha az eredeti ízeket keresitek, nézzetek szét az Ázsia Konyha À la carte étlapján!
Heti menü ajánlataik a svédasztalos kínálatuk legnépszerűbb fogásaiból kerülnek ki, a leves mellett háromféléből választhatunk. Nem meglepetés, hogy állandó versenyzőként a savanyú csípős leves került az ajánlatra, ez az amit a szezámmagos csirke mellett minden kínai büfében megtalálunk.
A melegen, negyed 12-kor érkezett csomagból elsőként a levesbe kanalaztunk, egyszerre két tulajdonságára is fényt derítve: a húst ebben a változatban tojás helyettesíti, illetve hogy nem tolták túl a keményítőt, épp megfelelő sűrűségű a lé, nem áll meg benne a kanál. A konyha a szecsuáni vonalat erősíti, ez érezhető volt első éttermi látogatásunkkor, amikor bombaként robbant számba a chili, mostanra kicsit megenyhültek, így jobban dominál a savanyú íz.
Az összetevők között megtaláljuk a répát, fokhagymát és még jó pár féle apróra vágott zöldséget, de ezek a lé intenzív aromája mellett csak a textúrát adják. Semmi nagy surprise, ez egy korrekt csípős-savanyú leves.
Háromízű csirkét választottam, egy olyan fogást, ami egyszerűsége ellenére igazi változatosságot jelent a hazai zamatokhoz képest, ugyanis édes ízével előrehozza a desszerttől várt inzulinlöketet (ezért is a gyerekek nagy kedvence), a harmadik falattól pedig a kontrasztos csípősség az újabb meglepetés.
A mellé tálalt sült krumpi több ismerősöm egybehangzó állítása szerint olyan medzsik, amire csak a kínai séfek képesek: kívül kicsit kemény és ropogós, belül viszont vajpuha. Ez az érzés meg is volt, de valami gikszer csúszhatott a varázsigébe, mert kicsit sületlen és sótlan lett a végeredmény. Amit összességében szeretek ebben a kajában, hogy ha nem túl nagyok a csirkemell darabok, csak lapátolni kell befele gondolkodás nélkül, ebben nem is volt semmi hiba.
Szandi imádja a pirított tésztát, ezért ő a pekingi módra készített sült csirkét húzta be. Nézzük hátulról előre, ha már a tészta miatt választotta! A köret megjelenése és textúrája a zöldségeknek köszönhetően nem olyan egyhangú, színét pedig minden bizonnyal a szója szósznak köszönheti, ami jól passzol mindehhez.
A tészta annyira ízlett neki, hogy a sült csirke szinte csak ráadás volt, de a jó ropogós, enyhén csípős panír garantálta, hogy a doboz bal fele is ki legyen nullázva.
Mire Aris betoppant, már csak az illatos kacsa - pirított rizs maradt, így ezzel kellett volna vigasztalódnia, ha nem ízlett volna neki. De ízlett, annak ellenére hogy nem kifejezetten szereti az édes panírt.
A kacsát omlósznak omlósnak találta, a bundát megfelelően ropogósnak, magyar konyhához szokott szája pedig külön örömtáncot járt a jó öreg tojásos rizs okán, amit én hasonló becsben tartok, mint a fentebb említett sült krumplit. Ugyanazt a megjegyzést tette félúton mint én: - tök jó hogy csak lapátolni kell!
A menük 880-, 980- és 1.190 Ft-ot kóstáltak, ami nem vészes, átlagos kínai éttermes árnak is nevezhetném. A futár időben érkezett, meleg ételekkel, jól laktunk és még ízlett is, merem ajánlani nektek is, ha kikacsintanátok a megszokott ízek közül!
