A tapétá mestere
Kálmán Júlia kaposvári olvasónk hat éve élt át idegesítő megpróbáltatásokat egy helyi, magánkézben lévő festő céggel. Az akkoriban Szabó és tsa. bt alkalmazásában álló Orbán László alias Laci bácsi munkájáról minden elmondható, kivéve hogy good job!
- 2010 májusában nagy elhatározásra jutottunk: ki kell tapétáztatni a nappalinkat. Nagy nehezen sikerült is összegyűjteni rá a pénzt, így hívtam is az egyik haverom által ajánlott festőt. Jött is Laci bácsi, aki szinte kérdés nélkül „nagy iramban” elkezdett tapétázni. (Egy szobát két napig rakott…) Mivel már az első ragasztásnál láttam, hogy a hullámos minta pont az ellenkező irányban megy, ezért szóvá is tettem felismerésemet minek hála rögtön az első darabot újra kellett rögzíteni. Utána ezzel már nem is volt gond. Minden mással azonban igen.
Kb. minden egyes ragasztás után elszívott egy cigit vagy bedobott egy sört. Aztán délben elment haza ebédelni majd jó három! óra múlva visszatért, mondván ő cukros és pihennie kell.
A lassúsághoz ráadásul tróger munka társult. Olyan igénytelenül, ügyetlenül vágta, ragasztgatta a tapétát, hogy a 73 éves nagypapám szebben csinálta volna remegő kezeivel. Rossz volt ránézni a szobára! Ekkor már elgurult a gyógyszer és a férjemmel két megoldási javaslattal álltunk elő. 1.: Folytassa a tapétázást, de igényes, pontos, precíz munkavégzést várunk el! Erre az volt a válasz, hogy ő így tud tapétázni, 30 éve így csinálja, eddig senkinek nem volt baja vele, biztos csak nekünk nagyon az elvárásaink stb... Maradt a 2. lehetőség, miszerint abbahagyja a tapétázást - de most rögtön - mert ha tovább vagdossa és ragasztgatja, össze-vissza, azzal mindnyájan csak rosszul járhatunk. Viszont amit eddig glettelt, azzal elégedettek vagyunk, azt folytassa, ahogy eddig. Na, ezen annyira megsértődött, hogy nagy dúlva-fúlva, csapkodva összepakolt, hogy számoljunk el, ő nem dolgozik itt tovább, ha nekünk semmi sem jó, és nincs türelmünk kivárni, hogy az ő munkája szép legyen. Azóta sikerült egy komoly szakit keresnünk, aki korrekt áron, szuper munkát végzett.
A csempék királya
A szintén Kaposváron élő Juditék sem jártak jobban, náluk egy fal csempe zúdult a „nyakukba”.
- Öt évvel ezelőtt úgy döntöttünk lecseréltetjük a fürdőszoba csempénket. A „jó öreg” zöld kockák helyett nagyobb, dizájnosabb, mintás mozaikdarabkákat álmodtunk. Meg is vettük az alapanyagot, majd tárcsáztuk az első burkoló szakembert, akit az interneten találtunk. Nem kellett volna... Egy bizonyos Horváth 96 kft. munkatársát hívtuk fel, hogy végezzék el a munkálatokat. Ki is jött Pintér Gábor mesteremberünk, aki felmérve a terepet korrektnek tűnő ajánlattal kecsegtetett. Kérése csupán annyi volt, hogy a délutáni órákra időzítsük a munkálatokat. Nem repdestem az ötlettől, ám úgy gondoltam jobb minél előbb túllenni az egészen, plusz a költségek sem magasak. Az első munkanap hétfő lett volna, ám mint kiderült Pintér úr inkább a csütörtököt (!) preferálta. Addig se telefon, se személyes találkozó! Még egy értesítést sem kaptunk, hogy mégis hol a fenében van! Mikor hívtuk a tulajdonost, csak hebegett-habogott. Már éppen lemondtuk volna az egészet mikor az előbb jelzett napon megcsörrent a párom mobilja. Miután még csak egy bocsánat kérést sem ejtett meg az úriember, ingerülten kérdőre vontuk, hogy ezt miként gondolja? Erre még neki állt feljebb! Elmondta mennyi munkája van ezért nem tudott hozzánk jönni, ám most tudna dolgozni. A férjem úgy döntött ad neki egy utolsó lehetőséget. Gábor meg is érkezett a csütörtöki napon reggel 9 órára.
Az első dolga az volt mikor belépett az ajtónkon, hogy adjunk neki egy csésze kávét, meg mellé valami szíverősítőt. Mondtam neki, hogy ez nem így működik, hiszen az alkohol csak a munka rovására megy. Ám addig győzködött a mester, hogy végül kapott két pohár vörösbort.
Fél óra csevegés után végre nekilátott a munkálatoknak. Elég gyorsan haladt a történet egészen kora délutánig, amikor mentem a gyerekekért a suliba. A férjem pont dolgozott még, így negyed órára egyedül maradt otthon a burkoló barátunk. Mit gondoltok mi történt? A megmaradt bort egészében lehúzta. Nem is kellett aznap már nagyon tevékenykednie, hiszen kb. minden második szava a b**d meg volt. A lakásunk úgy nézett ki, mint egy atomrobbanás utáni tájkép. Gábor összesen öt napig tartózkodott nálunk, ezalatt elfogyott 6 üveg bor – amit saját maga hozott! – eltörött három csempe (igen, az újból) és kétszer esett le a létráról. Ezek után szinte felüdülés volt a kész fürdőre tekinteni. Ránézésre nagyon precíznek tűnt a felújítás. Gyönyörű volt a csempe valamint a fuga is nagyon harmonizált a színekkel szóval minden klaffolt. Egy hétig. Ezt követően ugyanis egyik éjszaka iszonyat hangos ropogásra riadtunk. Hirtelen azt hittük összedőlt az egyik fal. Nem sokat tévedtünk, hiszen a vadiúj csempéink, úgy ahogy vannak a jobb oldali falról egyszerűen leomlottak! Komolyan mondom sírva fakadtam. Másnap a férjem iszonyatos nagy balhét csinált, aminek következtében kénytelenek voltak kijavítani a hibákat. Ha jól tudom a kft azóta megszűnt. Szerencsére...
A legjobb redőnyös
Tamási Erikáéknak a redőnyös barátjuk okozott fejtörést. A sztorit elolvasva kérdezzük: minek ellenség, ha itt vannak a barátok.
Tavaly nyáron úgy döntött a család, hogy új redőnyöket rakatunk a száz évesek helyére. A férjem egyik ismerőse pont ezzel foglalkozott egyéni vállalkozóként, így nem is volt kérdés, hogy őt hívjuk. Szombaton jeleztük felé, hogy mi a helyzet és már aznap délután ott volt nálunk felmérni a terepet.
Úgy ahogy kell, szépen lemérte az ablakkereteket majd kedden hozta is a redőnyöket. Sajnos azonban nem a megfelelő méretet szerezte be, ezért egy hetet csúszott az ügy. Nem para, gondoltuk, előfordul az ilyen. Ám amikor újból visszatért, egy olyan redőnyt hozott, ami szerintem valamelyik 80-as években épített ház ablakain lehettek.
Állítása szerint azok zsír újak voltak, bár az időjárás okozta lyukakra nem volt magyarázata. A férjem – tekintettel a barátságukra – még adott neki egy utolsó lehetőséget a megfelelő termék kiszállítására és felhelyezésére, így plusz egy hét várakozást követően Péter újból a kapunk előtt állt. Megpillantva az utánfutó tartalmát nyugodtan konstatáltam, hogy legalább a termék új. Sőt! Most már a méret is megfelelőnek bizonyult! Egy baj volt csupán. Péter képtelen volt normálisan felhelyezni a falra. Végül a férjem segítségével elértük célunkat és működő redőnyhöz jutottunk. Erre csupán 2 hetet kellett várnunk…
