Mi természetesen ott voltunk az – idén immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő – KaposFest nyitányán, ami egy csodálatos, két és fél órás koncert volt. Az est három csodát tartogatott számunkra: Beethoven A-dúr szonátáját, Schubert C-dúr fantáziáját és végül Csajkovszkij Firenzei emlékét.
A kezdő darabot Frankl Péter és Várdai István előadásában hallgathattuk meg csellón és zongorán. Ez volt az első olyan darab, ahol nem csak fiatalok zenéltek. Itt ugyanis szemmel látható volt a korkülönbség, de amit ők ketten a színpadon műveltek, az átívelt minden generációs különbséget.
A Schubert-darab egy egészen egyedülálló előadás volt. Aki esetleg ismeri közületek Schubert műveit, akkor még véletlenül se egy megszokott darabot képzeljen el. Baráti Kristóf és Fejérvári Zoltán előadásában hallhattuk a különleges művet.
A finálé, Csajkovszkij alkotására nem találjuk a megfelelő szavakat. Lenyűgöző, magával ragadó, fantasztikus, frenetikus, csodálatos, és még sorolhatnánk. A többszöri vastaps után a 3. tételt még egyszer eljátszották nekünk a művészek.
És amit róluk kell tudni? Fiatalok, jó fejek, szépek és irtóra tehetségesek. Igen, néha vicces volt, ahogy a hegedű vállhoz szorításánál kibuggyant egy-két toka. Igen, az is vicces volt néha, amikor egy-két előadó olyannyira beleélte magát a műbe, hogy teljesen elvont képet vágott. De a lényeg nem ez. Igazi örömet az adott, hogy ezek a fiatalok olyan módon játszottak, hogy az egyik pillanatban folytak a könnyeink, a másikban pedig mosolyogtunk. Hogy a két és fél óra alatt szinte végig libabőrös volt a karunk, mert annyira jó volt. Hogy úgy játszanak, hogy az is meghallja a zenét, aki alapjában véve nem szereti a komolyzenét.
Ezért továbbra is bíztatunk Titeket, hogy vegyetek részt valamelyik előadáson, és nyitott füllel hallgassátok meg azt a fél vagy egész koncertet.
