Nem látom az esti meccset?!
A panaszlevelek közül nem maradhatnak ki a kábeltársaságokkal hadakozó személyek felháborodását tartalmazó üzenetek sem. A Kaposváron élő Gábor nagyon nem szereti, ha „rebeg” a tv képernyője, a „doboz” nem kapcsol be és ráadásképpen nem érik őt el telefonon. Elolvasva írását, egyet nem értünk: ha már tudja a probléma okát, minek fogalmazta meg kritikáját? Láthatjuk a kikövetkeztetett majd megosztott szubjektív véleményét, mely szerint a vezetékek biztosan a vihar miatt „vágódtak el”. ( Azért egy helyesírás tanfolyam sem ártana.) A dolog sürgős beavatkozást igényel, hiszen hamarosan kezdődik az esti meccs, amiről az úriember így le fog maradni. Nem tudjuk, hogy ezt sikerült-e időben orvosolni ám az biztos: a társaság egy életre megjegyezte Gábor nevét.
Asztaltörésre fel!
Sándor története is hasonlóan kezdődik. Elromlott műszaki cikk, flegma titkárnő és rengeteg kérdés. Hova vigye el a „leégett motorhibás” hajszárítót? Az úriember valószínűleg nagyon felhúzhatta magát a történeteken, hiszen hallgatás esetén komoly retorziókhoz folyamodik. Reméljük azért épp bőrrel megúszta a titkárnő asztala – és maga a titkárnő is – a komolynak tűnő fenyegetőzést.
Zaklató levelek
Egy újabb elégedetlen ügyfél fogalmazta meg nem tetszését az egyik országos bank kaposvári kirendeltségének. A legfőbb problémát a rendszeres felszólítások jelentették, amit Marián szerint jogtalanul követeltek rajta. Ezt többször szóvá is tette, ám – mint kiderült – eredménytelenül. Nem csoda, hogy felment benne pumpa: el is küldött mindenkit a fenébe! Ezt követően részletesen kifejtette, hogy pontosan kinek milyen munkatípusokat ajánl. Sőt! Ügyfeles kolléganőjüknek egyenesen kommunikációs trainingeket javasol. (A férfi logikáját követve vajon az óvodára gondolhatott?) Szerencsére a levél végére megszólalt Marián lelkiismerete és elnézést kért minden „rosszért” amit tett. (Azért a bírósággal még odaszúrt egyet.)
Az a fránya DVD lejátszó
Tudtátok, hogy a mai Eu-s országokban úgy működik egy elromlott termék garanciás javítása, hogy személyesen el kell fáradnotok a gyártó cég egyik kirendeltségébe majd ott leadni a terméket, és ha ezt követően sem jó, akkor még vagy háromszor vissza kell vinni? Persze ezt mind önköltségre. Dühítő egy dolog tud ez lenni, ezért bosszút is kell állni! Adrienn úgy gondolta, a legjobb módszer erre, ha a fia és a lejátszó képét szétszórja az összes online és offline felületen. Hátha ebből tanul valaki. (Vagy legalább ennek hatására az útiköltségeit visszatérítik neki.) Szegény fiút azért sajnáljuk. Így nem szeretnénk ismertséget szerezni…
Olcsó cipőnek, lyukas a…
Láttatok már olyan 3 hónapja vásárolt cipőt, aminek az alján átfért az ujjatok? Ha, igen mi volt ez első gondolatotok? Na, H. Csabáné pontosan ugyanezt érezte. Vissza is vitte az üzletbe majd tapasztalatait egy panaszlevél formájában le is közölte. Eszerint a kimásolt szakvélemény alapján a sportcipő rendeltetésszerű használat miatt mehetett tönkre. (Mondjuk érdekes, hogy a talpról van szó a véleményben pedig a felső részről…) Persze a hölgy nem érte be ennyivel, még jobban felbőszült és azonnal reagált a válaszra. Úgy gondolta, hogy a „gagyi” cipőt (akkor miért is vette meg?) rögtön kikellett volna cserélni, hiszen például egy „konverz” típusú lábbelit kisebb hibáért is „szervízelték”. Lezárásként még egy kicsit ostorozza magát az elkövetett hibájáért. Kár volt megvenni.
