KÖRBEESSZÜK  A VÁROST - Vicolo Étterem

2016. 04. 25., hétfő, 15:47

KÖRBEESSZÜK A VÁROST - Vicolo Étterem

Ebben a rovatunkban arra vállalkozunk, hogy körbeesszük Kaposvár "menüs" helyeit, hogy segítséget tudjunk nyújtani nektek, arra az esetre ha nem otthon ér az ebédidő.

Az Ady Endre utcai Vicolo éttermet úgy érezzük senkinek nem kell bemutatni, biztosan minden kaposvári hallott már róla legalább egyszer. Ez a név összeforrt a minőséggel és az egyik legjobb helynek ismerik el a városban. Csapatunk úgy döntött, ideje felülvizsgálni a közvéleményt és tesztelni a helyet, ezért bevettük az eszem-iszom rovatunk tesztalanyai sorába.

Nagy meglepetésünkre a jó idő ellenére még sem az első, sem a belső-hátsó teraszokat nem pakolták ki, így csak bent tudtunk leülni. Mákunk volt, hogy kaptunk szabad asztalt, mert akik pár perccel utánunk érkeztek, már csak a pultnál állhattak sorba, olyan szinten fullon volt az étterem. Csúcsidőben, 12:15-kor érkeztünk, tehát ez annyira nem volt meglepő ezzel a presztízzsel.

Az asztalokat elnézve nem a menüfogyasztók voltak túlnyomó többségben. Valószínűleg ennek az az egy oka van, hogy mindössze egyetlen egy választásunk volt az ebédet illetően…

Ez nem megszokott, hiszen a legtöbb helyen legalább kettő, de valahol négy féle fogás közül szemezgethetünk. Itt az egy menüt két variációban kaphatjuk meg: leves+főétel+desszert 1450 forintért, vagy desszert nélkül nagyjából 1000 forintos áron. Ha ez éppen olyan étel, amit nem szeretünk, akkor készségesen ajánlják fel az étlapon szereplő a la carte ételeket, természetesen teljes áron.

Miután az utolsó szabad asztalt birtokba vettük az ablak mellett, megállapítottuk, hogy a tisztaság és az atmoszféra semmit nem változott. Kellemes, dizájnos környezet, makulátlan poharak és evőeszközök, ahogy annak lennie kell. Paradicsomlevesünket rizzsel egy nagy tálban kaptuk meg, amolyan „annyit ehetsz, amennyi ebbe belefért” rendszerben. Mivel nem különösképpen kedveljük a paradicsomlevest, így ezzel a lehetőséggel nem éltünk, egy kisebb adag után már a másodikat vártuk.

 

Nem tartozik a kedvenceink közé a paradicsomleves

Kukoricapehelybe forgatott, panírozott rántott csirkemell és medvehagymás burgonyapüré került az asztalunkra, friss tavaszi salátával.

Az adag láttán én személy szerint csodálkoztam kicsit, mert én húst szeretek enni körettel, nem pedig köretet hússal, de még jobbnak tartom, ha a mérleg egyensúlyban áll.

Sajnos ezt nem sikerült eltalálniuk az én tányéromon, bezzeg a kollégámén már annál inkább. Az ízek azonban kellemesen harmonizáltak egymással, kellően sós a hús, a burgonyapüré pedig tényleg burgonyából volt, aminek külön örültem a sok helyen kapható poros változat után. A medvehagyma nem volt túltolva, épp annyira csak amennyi nem zavaró annak, aki ebéd után az irodában folytatja a munkát és otthon hagyta a fogkeféjét.

 

Köret hússal...

Mi desszertet is kértünk, ami egy kehely tiramisut jelentett aznap. Krémes és édes, kellően rumos babapiskótát kaptunk egy kissé hanyagul tálalva. Ezt nem rónánk fel kifejezetten, hiszen nagyüzemben készítik ilyenkor az adagokat, tudjuk, hogy nem lehet mindet egyformán tökéletesre igazgatni.

 

Mmmmmmm

Azt azonban meg kell hagyni, hogy ez a tiramisu nem biztos, hogy megérte azt a többletet, amit fizettünk érte. Egyetértünk abban, hogy finom és kiadós ebédet kapunk a pénzünkért, de abban már nem, hogy a Vicolo név miatt naponta ilyen mélyen a zsebünkbe nyúljunk, pláne úgy, hogy választási lehetőségünk sincs. Illetve de, van, hiszen ha nem tetszik az aznapi kínálat, elmehetünk máshova…

Azonban mindenkinek javasoljuk, hogy  látogasson el arrafelé, hiszen az ízek továbbra is a régiek!

Ez már a tízen x-edik tesztünk volt, az eddigieket ITT találjátok!

Tetszett a cikk? Ne maradj le rólunk! Kövess minket Facebook oldalunkon: