Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ahogy egyre hidegebb lesz, én egyre éhesebb leszek. Borzasztó, de már fél 12-kor a telefonomat nézegetem, hogy mikor lehet már kajálni menni. Így volt ez kedden is, amikor elhatároztuk, hogy megnézzük magunknak a város legújabb éttermét, a Viktória Steak House-t. Persze pont ilyenkor esik be valami halaszthatatlan feladat... Ismerős, nem?
13 órára azért sikerült odaérnünk a Dózsa György utcai helyre, ami futott már korábban Country, majd Mozivilág néven is jó ideig, hogy aztán egy jókora szünet után újranyisson idén októberben. A díszlet semmit nem változott a Mozivilág óta, bár nagyon nem is volt szükség rá, jól ki lett találva annak idején. Nem tudnám egyik városi helyhez sem hasonlítani, elég sajátos hangulata van és tulajdonképpen bármilyen alkalomhoz jó választás lehet.
Napi ötféle menüt kínálnak, illetve van egy ráadás xxl menü. Az elmúlt hetek kínálatát elnézve sem a klasszikus, sem a modern konyhák közé nem sorolnám, de egyértelműen a férfiasabb fogások vannak túlsúlyban. Az árak 800 és 1000 ft között mozognak, ami kaposvári szinten a jobb minőségre utal.
Az, hogy egyre éhesebb leszek a tél beálltával, párosul azzal is, hogy kifejezetten a kalóriadús fogásokra megyek rá. Itt pont kapóra is jött ez a dolog, azonnal lecsaptam a "chilis húsos babra", mellé pedig csontlevest rendeltem. Várakozásaimmal ellentétben, nem egy levesestálat hoztak merőkanállal, hanem egy kisebb, személyre szóló adagot. Én (és gondolom nem vagyok egyedül) ezt a formát preferálom, inkább legyen kevesebb az a leves, de legyen benne aminek benne kell lennie... Nem is csalódtam: a tetején friss petrezselyem illatozott és a tésztája sem volt szétfőve, mint sok más helyen. Pipa.
Dávid brokkolikrém leves mellett döntött, ami szintén jól nézett ki, elmondása szerint kellően sűrű volt, és jó ropogós krutonokkal volt megszórva.
A chilis bab az a fajta kaja, amit mindenhol másféleképpen készítenek, és ez úgy látszik az elnevezésére is igaz, én például simán chilis babként, vagy chili con carne-ként ismertem ezt a fogást, itt pedig "chilis húsos babként" becézik. Amúgy ez az étel nem csak, hogy nem autentikus mexikói, ahogy sokan hiszik, de eredetileg nem is tartalmazott babot, hanem Texasban - ahonnét elindult - egy csípős paprikás húst értettek alatta. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a húst összekeverje babbal és így lett a texasi/mexikói chili con carne, ahogy itthon is ismeritek. Visszatérve a Viktória chilis húsos babjához, a fűszerezése számomra az eddig kóstolt chilisbabok közül egyikre sem hasonlított, bár az is igaz, hogy étteremben ritkán rendelek. Jobban kedvelem a karakteresebb, bográcsban főtt ízeket. A csípőssége viszont pont megfelelő volt, így örömmel kanalaztam ki az egész tányért.
Szandi halat evett volna, de sajnos már nem volt, így B tervként a rakott burgonya mellett döntött. Már ránézésre tudtuk, hogy nem az az unalmas, száraz rakottkrumpli amivel sok helyen találkozik az ember, látszott, hogy jó fajta anyag - kolbász, szalonna, tojás, minden benne volt. Ha az alapanyagok stimmelnek, akkor már csak arra kell vigyázni, hogy ne száradjon ki, ez sikerült is a séfnek, frankón szaftos volt, és egy kis tejföllel is meglocsolták, ahogy azt kell.
Dávidnak sikerült megcsípnie az utolsó adag gödöllői töltött húst krumplipürével és elégedetten be is lapátolta. Az első kóstolás után megkínált, hogy csípjek belőle, jelentem, szerintem is rendben volt.
Desszertet is kóstoltunk, ha már' itt vagyunk alapon, ami valami mézeskalácsos krémes csoda volt, talán a karácsony közeledtének apropóján. Nagyon helyes, kellemes illatú kis süti volt, nem bántam meg, hogy egyszer ilyet is ettem.
Ár-érték arányban ezek a menük nagyjából a Kapos-Corner-Trattoria színvonalán mozognak, ugyan maga a hely más hangulatú, mint az előbb felsorolt éttermek, a menük minőségét tekintve simán versenybe szállhat. Aki tehát tartalmasabb, "sajtosabb", jó minőségű menüt szeretne ebédelni, jó választás lehet a Viktória.
Eddigi tesztjeinket ITT találjátok!
