A buszon, a járdán, étteremben, vásárlás közben, baráti társaságban, családi ebédnél. Mi a közös ezeknél a mindennaposnak számító cselekedeteknél? A mobiltelefon használat állandó megjelenése. Mai világunkban általánossá vált a hihetetlen mennyiségű információáradathoz való azonnali hozzáférés.
Pár évtizede sokunknak még az is menőnek számított, ha az aktuális Nokia szérián elfutott a Snake, ma már azonban kevesen bírják ki huzamosabb ideig az okos ketyerék nélkül.
-Az okostelefonok és a korlátlan átalánydíjak megjelenésével a jelenség csak tovább erősödött. Tulajdonképpen mára olyan appok születtek, melyek az élet szinte minden területén segítséget nyújtanak. Hol vagyok? Van-e étterem a közelben? Megveszem a vonatjegyet a hétvégére, megtervezem az esti programomat – összegezte Gál Tamás kaposvári szoftver fejlesztő. Néhány éve még az sms volt a nomofóbia egyik formája. Az internetes telefon azonban a szöveges üzenet tízezerszeresével ér fel.
-Az első telefonom egy Samsung M35i volt. Por, csepp és ütésálló. Ez még a 2000-es évek elején nagyon király volt. Azóta két évente váltogatom a készülékeket, hiszen aki több ideig dajkálja a telefonját, az lemarad a korral. Szerencsére most egy olyan mobilt sikerült választanom, aminek az akksija sokáig bírja.
Kell is, hiszen tulajdonképpen egész nap online vagyok – mondta Márczi Gábor kaposvári középiskolai tanuló. Kérdésünkre, hogy melyik oldalakat látogatja leginkább, nem meglepő módon a Facebook, Twitter és az Instagram hármast említette. Azonban – ahogy a legtöbb fiatal vallotta - nomofóbnak nem gondolják magukat, vagyis nem félnek betegesen attól, hogy elveszítik a mobilkapcsolatot a világgal és a környezetükben élőkkel, de abban egyetértenek: nem tudják már elképzelni a mindennapokat mobil nélkül.
-Nem vagyok függő, csak kihasználom a telefonomat. Igazából nem huzamosabb ideig van a kezemben, hanem egy nap többször rápillantok az üzeneteimre, a Facebookra vagy éppen hírportálokra. Sokszor hallgatok online zenét, de megesett, hogy hosszabb utazásokra egy-egy sorozat részt is végig néztem rajta – árulta el Szalay Anita kaposvári diák. Szerinte azért kell mindig figyelni az eseményeket, hogy lássák a többiek: elérhetőek vagyunk. Ezt pedig – szerinte - a lájkokkal tudjuk leginkább kifejezni.
-Telefonálás és mobilhasználat között is van különbség – ezt már Dr. Emri Zsuzsanna pszichológus vázolta. – Ha valaki alapszükségletek miatt használja készülékét, akkor nincs baj. Még az sem számít problémának, ha interneteznek vagy játszanak a tulajdonosok. Akkor beszélhetünk függőségről, ha a társas, szociális kapcsolatok beszűkülnek, nem tudunk teljesíteni a munkahelyen, iskolában és nincs más csak a telefon.
Egy helsinki kutatás szerint egy átlagos felhasználó naponta 34-szer néz rá készülékére.
-Érthető, hogy az emberek függővé válnak az okostelefontól, hiszen benne van az egész életük, s ha elveszítik vagy elromlik, a világtól teljesen elzárva érzik magukat – hangsúlyozta Dr. Emri Zsuzsanna. - Ez az eszköz elembertelenít.
Találkoztam egyszer egy olyan személlyel, aki annyira nézte gyaloglás közben a telefonját, hogy konkrétan neki ment a villanyoszlopnak.
Az okostelefon tönkretesz egyfajta fantáziát. Mindent tálcán kap az ember, nincs többé olyan spontaneitás vagy meglepetés, mintha az ember a mobiltelefonos keresés helyett betérne az egyik utcában lévő étterembe. Kiirtunk egyfajta váratlanságot az életünkből – osztotta meg gondolatait a doktornő.
Pár éve mintegy ezer mobiltelefon-felhasználó körében végeztek felmérést Nagy-Britanniában, ahol 2008-ban jelent meg a nomofóbia kifejezés. A megkérdezettek 66 százaléka mondta azt, hogy szorong a mobiltelefon elveszítésének gondolatától. A SecurEnvoy mobiltelefon-biztonsági cég megbízásából elvégzett közvélemény-kutatás során megkérdezett 18 és 28 év közötti fiatalok körében 76 százalékos volt ez az arány. Magyarországon, ugyanezen szám közel 80 százalék körüli értékre tehető. Még azt mondjuk, hogy a mobil nem az életünk része…
