Amikor végre lefixáltuk az időpontot, és elindultunk, hogy a neves kaposvári DJ testvérpárossal, Mester Andrással (MesterBandi) és Mester Balázzsal (KisB) készítsünk egy interjút, a lámpaláz helyett inkább valamiféle kellemes izgatottság kapott el. Végre kifaggathatom a számomra az éjszakai életből oly rég ismert párost, és egy rapid interjú keretein belül bemutathatom őket az olvasóknak. Odaérkezésünkkor a srácok terülj-terülj asztalkával vártak minket, aminek elfogyasztásához neki is láttunk, miközben az előttünk álló interjúról beszélgettünk. A srácok feltűnően jól egészítették ki egymást, az egyik gondolatot Bandi kezdi és Balázs fejezi be, míg a következő sztorinál stílusosan váltanak. Tökéletes az összhang, ami már az első, rögzített kérdésemnél is feltűnik.
Egy könnyű kérdés elsőre. Milyen volt az első bulitok?
András: 2003-ban csináltuk az első bulinkat...
Balázs: Jó nagy fába vágtuk a fejszét...
A: Az biztos… A tokaji parkerdőben volt ez a Légyott party, négy helyszínnel, volt egy goa, egy techno, egy drum&bass és egy hip hop. A bulit Balage-al (Tóth Balázs) közösen szerveztük, tök illegális volt, nem hirdettük sehol, szájról szájra terjedt.
B: Ez még a Facebook meg minden ilyen előtt volt.
A: Az internet őrület előtt, igen.
B: És mondhatjuk, hogy egész jól sikerült. Legalább 600-an voltak, az ország minden pontjáról jöttek bulizni. Fellépett például a Hősök, ami szinte akkor indult, itt volt az Illegál, akik ráadásul akkor még csak drum&basst játszottak, mi pedig még talán technós korszakunkat éltük. Elég maradandó élmény volt, akkor zenéltünk mi először igazán nagy közönség előtt. Annak előtte csak bedroom dj-k voltunk, gyűjtögettük a lemezeinket, otthon mixelgettünk, ismerkedtünk a lemezjátszókkal.
A: Huh, de még milyenekkel… Egyszer olvastam egy Paul van Dyk interjút, amiben azt mondta, hogy ő is ilyen nagyon rossz lemezjátszókon tanult meg mixelni, de azt mondta: Ha azon megtanulsz, akkor már bármin tudsz.
B: Pontosan. Szóval hatalmas élmény volt, ráadásul pont a mi szettünkkel zárult a buli és a produkciónk végén az egész közönség minket tapsolt, minket éltetett.
Akkor mindjárt az első alkalom elég emlékezetesre sikeredett.
B: A Légyott nagyon maradandó élmény volt, mindenképp ki kell emelni. De ugyanott a tokaji parkerdőben a kis faházakban is tartottunk igazán kicsi bulikat is, amik során valós kis közösség alakult ki.
A: Azokon a bulikon együtt vibráltál a közönséggel, feltettél egy zenét és érezted amint az összes ember átveszi annak a frekvenciáját. Emlékszem egyik reggel a buli végén az egész csapat tett egy nagy kört az egész tó körül zárásként, majd pedig nem ám hazamentek volna pihenni vagy aludni, nem, helyette segítettek nekünk elpakolni, hangfalat cipeltek és kitakarítottak.
Egy ilyet azért megnéznék ma…
A: Esélytelen. A másik, amit kiemelnék, hogy a Balaton Soundon zenélhettünk. Mikor volt az Bali? 2010-11?
B: Hát, több alkalom is volt.
A: Én kifejezetten arra gondolok amikor nagyon felkapott volt a Paul Kalkbrenner és a Party Arénában lépett fel épp, mikor mi közvetlenül az Aréna mellett zenéltünk. Egy 3 méter magas állványon volt a DJ pult, amivel csak az volt a probléma, hogy a színpadra volt építve, így pedig ahogy az emberek ugráltak és táncoltak, úgy mozgott az állvány és pattogott a lemezjátszótű. De mégis annyira jó volt a buli, hogy amikor nagy nehezen lemásztunk a magasból, már jöttek oda kérdezősködni az emberek, hogy hol tudnak minket meghallgatni, elérni stb.. Bár szerencsénk volt, azt hozzá kell gyorsan tenni, mert teltház volt a Party Arénában, így aki nem fért be Kalkbrennerre, az szépen odatódult a legközelebbi zeneforráshoz, hozzánk.
Így lehetett az is, hogy egy „I love Digweed” felsős srác annyira bevadult, hogy csak annyit ordibált felfelé nekünk, hogy „jobb vagy mint Digweed!”
– hát mondom menj már a p*csába (nevet).
Balázs úgy tudom te producerkedsz is.
B: Valóban, a SoftMotel úgy 8-9 éve indult, de nem is, mint zenebütykölők, csak a Csokonai kávéházban akartunk csinálni egy estét, és azt a bulit neveztük el SoftMotel-nek. A buli nem jött össze, a név viszont megmaradt. Ambient, kísérleti electronica és igazi gondolkodós zene adja az alapot a csapatnak, alapvetően nem tánczene. 3 album kijött már az évek során, meg egy kislemez, de ez mind-mind teljesen ingyenesen letölthető a syrup.hu oldalon. Ennek köszönhetően eljutottam sok-sok helyre az országban, felléptünk Veszprémben az utcazene fesztiválon, a Balaton Soundon, Budapesten a Corvintetőn, a Toldi moziban és az Akváriumban is. A SoftMotel zenék miatt hívtak engem, minket ezekre a helyekre, amikor még jobban ment ez a vonal, bár lehet csak én csinálok szarabb zenéket manapság (nevet). Nekem végül is hobbi volt csak, mégis ennek hála jutottam el egy csomó helyszínre, ami ugye nem lett volna, ha anno Mesterházy Ákos nem karol fel!
Ennyi év alatt azért ti is érintettetek jó néhány zenei stílust.
A: Amikor indultunk, a techno és a trance ment, aztán folyamatosan kerestük az újat, ami inspirálja és mozgatja az embert. Benned van, hogy - hú de jó lenne feltenni ezt a lemezt és akkor megmutatni a többi embernek is, ők is mekkorát tudnának rá tombolni!
Régen az volt, hogy meghallgattál 100 számot és kiválasztottál 10-et, ma már meg kell hallgatnod 1-2000-et és találsz 1-et. Sokkal nehezebb dolgod van ma, mint régen.
Összemosódtak a stílusok, így sokkal több zenén kell átrágni magad.
A: Pontosan, eltűntek a stílusok. Régen elkülönült a techno, a trance, a house és a többi, ma pedig össze van folyva minden. Van az elektronikus zene és ennyi. Minden keveredik mindennel. Nem mondom, hogy ez baj, mert ezáltal tud megújulni a zene. Új stílusok viszont régóta nincsenek. Anno amikor elkezdeted hallgatni a house-t és hirtelen meghallottál egy techno számot, felkiáltottál, hú, ez de jó! Így fejlődtél, követted a stílusokat, amikor egy-egy újabb kialakult a másikból. Ezek ma már nem tudnak megújulni, csak önmagukat ismétlik.
Testvérpárként nagy az összhang, ez a zenélésnél is mindig így volt?
B: Nekünk azért van szerencsénk, mert mind a kettőnket érdekelte a DJ-zés és tudtuk együtt csinálni. Egyébként méltatlan lenne, ha ezt kihagynám, mert a testvérem sok esetbe taposta előttem az utat és lökött. Most lehet, hogy elfogsz pirulni (A), de hát így volt. Te mutattad meg nekem először a zeneszerkesztő programot, utána már magam csináltam. Te kezdted el a dj-zést először, te haverkodtál bulis emberekkel, én pedig követtelek. De így húztuk egymást, kialakítottunk baráti köröket, aztán neki volt egy jó ötlete, nekem volt jó ötletem és nagyon jól ment ez így együtt. Mert kiegészítettük egymást, igazán jó köztünk az összetartás.
A: Igen, hát régen egy helyen laktunk, egy szoba választott el minket, közös volt a lemez park ami mára már jókorára duzzadt.
Talán 98’-ban vettük az első lemezünket, ami egy Jeff Mills korong volt, ezt pedig követte további 300-400 darab, 1-1,5 millió forint értékben.
Ez persze egy becsült érték, mert a lemezeknél úgy van, hogy amiből kevesebbet adnak ki, annak az értéke lehet akár a többszöröse is, ezért nehéz pontosan belőni. Ezen kívül persze ott a sok-sok CD amiből szintén több száz van ritkaságokkal tarkítva, ami szintén elég nagy érték. Költséges hobbi.
És most, hogy már külön laktok, mi változott?
A: Most, hogy felnőttünk, elköltöztünk, már nem is tudjuk mit fog feltenni a másik egy bulin és mégis valahogy mindig működik a dolog (nevet). Ráadásul most, hogy megszületett a kislányom, ő tölti ki az időm legjavát. Szeretném neki mindenképp átadni a tudásom egy részét, amit az évek során összeszedtem, aztán hogy ő erre vevő lesz vagy sem, ez a jövő zenéje. De azért kapja a zenei nevelést. Szóval átértékelődtek a dolgok. Míg nem született meg, addig az embernek az volt a legfontosabb, hogy hétvégén elmenjünk szórakozni, berúgjunk, zenéljünk, aztán jött a kislány és nem ez lett a legfontosabb. Fontos a szórakozás, nem azt mondom, hogy nem, mert ha egész nap csak azt hallgatod, hogy dá dá dá dá, akkor megőrülsz.
B: De ha technósan, akkor nem biztos.
A: Ja, csinálunk a lányom gügyögéséből egy technó remixet (nevet).
Hogyha elkészültök vele, mire a cikk olvasható lesz, küldjétek át és hozzá csapom. Még a végén rádió-sláger lehet belőle.
A: A rádióról jut eszembe, még anno, jó pár évvel ezelőtt a régi Kapos Rádióban volt egy rádió műsorunk, minden péntek este 11-től éjfélig, ezt is Balage-al együtt vittük. Csak elektronikus zenék mentek, ami arról szólt, hogy mi összemixeltük a trackeket otthon, bevittük a rádióba, ők pedig a mixeket leadták Electric City néven. Akkoriban sok figyelmet fordítottunk erre a vonalra, terveztünk rá szórólapokat, amiket aztán bevittük a sulikba meg mindenhová. Két évig ment 2002 és 2004 között, ez volt a nagy rádiós múltunk és még csak meg se tudtunk szólalni a mikrofonba (nevet). De azért az jó volt, ha bementél valami egységbe és épp a saját mixed szólt a Kapos Rádióból, aztán feltűnt, hogy az emberek bólogatnak rá. Ez azért jó érzéseket ébresztett bennünk.
Hol szerettek igazán zenélni? A szabadtér vagy talán egy különleges klub viszi a prímet?
A: Én nagyon szeretem a szabadtéri bulikat és – szerintem ezzel egyetértetek velem ti is - egy napfelkelte szettnél nincs jobb. Az valami fantasztikus és azt egy klubban nem lehet átélni. A klubokban viszont a közönség ott van előtted, közelebb vannak az emberek, rögtön látod a reakciókat, és látod, hogy reagálnak arra a zenére, amit éppen felraksz.
Viszont itt Kaposváron akár klubbot, akár szabadtéri bulit csinálsz, nagyon nehéz a dolgod. Egy olyan helyszínt találni, ahol nyugodtan lehet szórakozni és nem kell, mint szervezőnek attól félned, hogy jaj, mikor jön ki a jard és mikor fogják lelőni a bulit, ma már szinte lehetetlen.
Egy olyan helyet kellene kialakítani Kaposváron, mint amilyen régen volt a Park, vagy akár a Discovery. Egy olyan fix helyet, ahova ha lemész, nem azzal a tucat-kultúrával találkozol amivel jelenleg mindenhol, hanem tényleg minőségi szórakozást kapsz a pénzedért cserébe. Manapság már inkább csak a kocsmázás divat. Olvasgattam a neten, hogy külföldön se működnek annyira a nagyobb, több tízezer fős bulik, inkább csak a kisebb klubok pörögnek.
Na és persze a fesztiválok.
B: Igen, a fesztiválok manapság mindenhol nagyon mennek. Hozzá lettek szoktatva sajnos az emberek. Sokkal nagyobb hype, sokkal több marketing van egy-egy ilyen mögött, így több pénzt is ölnek bele. Ez nagyon összetett, más generáció, máshogy szocializálódtak, más információ mennyiséget kapnak, így számukra az az érdekes, ami izgalmasan van tálalva. Jöhetünk mi az underground dolgokkal, de ha nem tudjuk megfelelően tálalni, akkor nem is fogja érdekelni őket. Volt pár olyan példa, amikor tök ismeretlenek jó marketinggel tömegeket tudtak megmozgatni, de ehhez idő, energia és pénz kell. Ez is el fogja érni előbb-utóbb a csúcspontját és be fog következni a változás. Lehet hogy az lesz a trend megint, hogy legyen előtérben az alternatív zene és a kisebb bulik, ezt nem lehet előre megmondani.
A: Az emberek szórakozási szokásai változtak, mivel már nincsenek olyan helyek ahova te hetente két hetente vagy havonta elmész és jól érzed magad, mert az a vendéglátó egység az igényeidnek megfelelő. Most már inkább otthon maradnak vagy beülnek kocsmázni. Vagy otthon kocsmáznak. Nincs már az a mozgató motor. Az emberek megszokták azt, hogy nincs egy normális hely Kaposváron és így inkább ki se mozdulnak.
Balázs közben épp egy ismerős lemezt dobott fel, mire az egész társaság bólogatni kezd. Következtek a közös élmények, sztorik, így ezzel a két mix-el búcsúzunk:
MesterBandi mixcloud page: https://www.mixcloud.com/bandi-mester
Softmotel facebook page: https://www.facebook.com/softmotel
