1984 október 4-én egészen más arcát mutatta a Deseda mint most, vagy bármikor előtte. A látvány elszomorító volt: a megmaradt tó iszapjában halak tömkelege fulladozott, a parton pusztakézzel szedegették a pocsolyából a hatalmas amurokat, pontyokat, 3-4 kilós fogasokat. Nemcsak az 5000 desedai horgász volt felháborodva, Kaposvár lakói is fejcsóválva bámulták a lecsapolt tavat. A sosem volt kaposvári állatkert története után egy újabb kis töredék a békeidőkből, amire csak a 80-as évek előtt születettek emlékezhetnek.
A totális szakmai bakit jól példázó történet 1982 tavaszán kezdődött, ekkor telepített a tóba a Dunántúli Regionális Vízművek kísérleti jelleggel több mázsa busát "vízminőség", "környezetvédelmi" - és "halhozam" javító céllal, a hatalmas "exportlehetőségek" hangoztatása mellett.
Addig sajnos nem jutott el a matek, hogy ha a busákat csak a tó szinte teljes leengedésével lehet lehalászni, a nemeshal állomány is brutális károkat fog szenvedni.
De az úgynevezett "népgazdasági érdekek" ebben az időben mindent felülíró tényezőnek számítottak. Persze hozzá kell tenni, hogy a mai turisztikára, horgászatra összpontosító hasznosítás akkoriban még a kanyarban sem volt, elsősorban vízgazdálkodási, ipari célokat szolgált ki a víztározó, de az árutermelés akkor sem szerepelt a tervek között...
A tiltakozás ellenére lecsapolták a Desedát, eltűnt a tízezrek által látogatott kirándulóhely, eltűntek a madarak, helyette iszaptengerből kilógó csonka ágakat, tuskókat láthatott a 67-es úton elhaladó autós.
1983 októberében megkezdték a lehalászást, mely jóindulattal is csak részben sikerült, nagy kínlódások árán, így a következő évre egy újabb lehalászást kellett betervezni.
Ehhez képest egy évvel később, 1984 októberében nem a busák hálózásával voltak elfoglalva a halászok, hanem mentették az iszapba fulladó halakat. Ugyanis olyan váratlanul érte őket a pár fokkal megemelkedett hőmérséklet, mint hókotrókat a tél... A lehalászásban érdekelt szervek vezetői a következőket nyilatkozták a Somogyi Néplapnak:
- A hirtelen jött hétfői meleg folytán két Celsius-fokkal emelkedett a víz hőmérséklete, csökkent a légnyomás, a vízben elfogyott az oxigén. Erre nem számítottunk.
"A nagy műanyag kosarakban és a halászcsónakban egymásra dobált, nagyra nőtt sáros halak. Növényevők, ragadozók vegyesen. Előbb gumislaggal irányított vízsugárral veretik, így tisztítva meg őket a sártól, aztán teherautóra kerülnek. Az irmapusztai feldolgozóba szállítják. Mentik, ami még menthető."
Hála a "gondos mentésnek", a kár egészen elhanyagolható volt a Tehag halászati mérnöke szerint: süllőből 130, balinból 150 kilogramm, egyéb halakból (keszeg, kárász stb.) 300 kilogramm.” (csak tudnánk hogyan számították ki ilyen pontosan)
A víz aztán aztán újra visszakerült a mederbe, és a balhé is elült lassan. A kár pótlására 38 ezer darab kétnyaras pontyot, 191 mázsa háromnyaras (fogható) pontyot, 3100 darab élőnevelt süllőt, és 10 000 compót helyeztek a tóba. Később telepítésre került még 1 vagon ponty, 7 ezer, 14 centiméteres előnevelt süllő és a Balaton vízleengedése után néhány mázsa küsz.
A Deseda víztározó kezelője 1985. január 1-től a város lett, a busák pedig köszönik szépen, máig boldogan élnek, és keserítik tovább a horgászok életét.
Ha van fényképetek a lecsapolt Desedáról, várjuk őket kommentben!
