-
Mik a terveid a diploma megszerzése utánra?
Üdvözöllek a nagy betűs életben, haver! Miután betöltöd a 2. X-et, úgy dobálják neked ezt a kérdést, mintha muszáj lenne. A nagyi a vasárnapi ebédnél, a kávédat kiadó srác reggelente vagy a gyakornoki helyeden a főnököd, évre pontos levezetést vár el a nagyobb mérföldkövekről az életedben. Rossz hírem van, fogalmam sincs, hogy alakul a karrierem, mikor fogok megházasodni, illetve mikor alapítok családot. Első körben szeretnék megállni a saját lábamon és holnap reggel jó lenne ha valaki az ágyamba hozná a kávémat!
-
Leszel a koszorúslányom?
Egy tízes skálán változó mértékű idegességi szintet érezhetünk egy ilyen kérdés feltétele után, persze ez a kérdező ember személyétől függ (elnézést kérek, menyasszonytól, hiszen most már ez az titulus illik rá). Amikor a legjobb barátnőddel az ismeretségetek a plüss macik idejébe nyúlik vissza és eljegyzik, akkor azon mód fogod magad és ott állsz mellette minden döntésben a nagy nappal kapcsolatban, és zsepit adsz neki ha valami nem úgy működik ahogy szeretné. De hogy kicsit angolra váltsak ő neked a BAE - azaz before anyone else, magyarul előnyt élvez mindenki mással szemben. Amikor azonban az egyetem első évében megismert szobatársad megkér, akivel a legutolsó beszélgetésetek annyi volt, hogy Facebookon Boldog Szülinapot kívánt, muszáj azt mondani, hogy: "Wáó, Micsoda megtiszteltetés, alig várom, hogy ott legyek a nagy napon, de nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb a feladatra, bocsi!"
-
Szóval, Mizu veled?
Mindenki bűnös, ne tagadjátok, ezt a #basic kérdést mindannyian feltesszük, ha egy több hónapja vagy éve nem látott ismerőssel találkozunk egy partyn. Ledaráljuk az életünket, van-e párunk, ha iskolába járunk, miért is tart ilyen sokáig, hogy elvégezzük, de előjönnek a munkával kapcsolatos válaszok is - én ennél és ennél a cégnél dolgozom, ilyen és ilyen posztban, vagy kissé megszégyenülve, a munkanélküli jelzőt kihagyva, éppen munkát keresek.
Lényegében semmit sem mondunk el magunkról, nem tesszük hozzá, hogy éppen egy hullámvölgyet vagy hullámhegyet élünk át, boldogak vagy éppen szomorúak vagyunk, mindezt kihagyva, vissza válaszolunk, "és veled mizu?"
-
Hogy tetszik az együttélés?
Igen, az összeköltözés egy hatalmas mérföldkő, de bocsáss meg, nem szeretnék itt ülni és kipakolni neked mindent a kapcsolatomról, hiszen ki az aki arról akar hallani, hogy a trehány pasidra mosol, takarítod a WC-t utána vagy egy tálnyi kajamaradékba feküdtél bele előzö este, mert a barátodnak éppen az ágyból támadt kedve nézni a meccset. Ezért itt a válasz rá: "Nagyon hasonlít arra amilyen elötte volt, vacsorát készítünk vagy rendelünk egy pizzát, ha éppen lusták vagyunk. Megesszük a TV előtt, annyi különbséggel, hogy most már akadnak párnák a kanapén és nem bögréből isszuk a bort.
5. Láttad , amit kipostoltam Facebookra?
"Köszönjük Emese, nem, nem láttam.:( "Isten áldja az időmilliomosokat és akik óránként végig tudják bogarászni a Facebookot. Mindannyian használjuk és postolunk is, de bizonyos időközönként. Én legalábbis ezt tekintem normálisnak, ha már, előre szólok csúnyán fog hangzani, de az életünk részévé vált ez a ketyere. De sajnálom, a tegnap esti vacsorájára senkinek sem vagyok kíváncsi.
-
Mikor jegyzitek el egymást?
Ó, a Szent Grál! Teljesen mindegy, hogy hat hónapja ismerkedtetek-e meg, vagy egy éve, de ha kettő vagy három éve jártok egymással, akkor is egyértelműen az arcotokba vágják millió, billió, csilló alkalommal ezt a kérdést. Az idősebbek - ha helyesbíteni akarok, az öregebbek az esküvőkön azt gondolják, hogy ez milyen cuki kérdés! Itt a válasz, amit 2015-ben mindannyiunknak felelni kellene rá:
Majd akkor amikor az egyikünk úgy dönt, hogy megkéri a másikat, és a másik fél, jó esetben, igent mond! Ha esetleg rosszul sülne el a dolog, akkor meg kalap, kabát.
-
Mikor lesznek már unokáim? Mikor szeretnél szülni?
Nagymamám egy Balatoni estén nagy mosolyogva tette fel nekem ezt a kérdést, én pedig akkora röhögőgörcsöt kaptam, hogy szó szerint lefordultam a székről. Hogy komolyra fordítsam a szót, majd ha én is felnövök, a 20-as éveim közepén járok, nagyon remélem, hogy még ráérek. A második kérdésre pedig kapcsolati és egzisztenciális feltételekhez kötném a dolgot, hiszen mikor jó buli, ha egy amúgy is rossz kapcsolatba, nulla háttérrel, becsúszik a baba?
-
Milyen méretű ruhákat hordasz?
Akkor most álljunk meg és ne akarjuk a képzeletbeli péklapátunkkal valakinek lecsapni a fejét. Belélegez, aztán kifúj. Nem forgatjuk a szemünk és nyugalmi állapotba váltunk vissza. "Az az évszaktól függ." De előfordul, hogy egy ajándékhoz van rá szükség, itt az én válaszom erre a szitura: "Köszönöm, egy ajándékkártya is megteszi!" Senki sem szereti, ha a súlyáról vagy a méreteiről érdeklődnek, főleg, hogy a tízessel kezdődő évek múltán a súlyunk se mozog annyira könnyen le, mint akkor. Tehát mindenkinek, akinek ehhez hasonló kérdés megfordult a szájában, cipzárt fel és foglalkozz a saját méreteiddel!
-
Miért szeretnél nálunk dolgozni?
A megannyi kérdés után, amit egy interjún tesznek fel, ez az egy szívós kis dög lehet. Bár nagyon, nagyon szeretnéd a melót és ez lenne álmaid állása, mégse állhatsz elő mint egy megszállott az aktuális munka teljes kortörténetével és számolhatsz be a cég sikereiről az elmúlt öt évből. Jó ha ismered a munkát, az előnyit, hátulütőit, végiglapozod a vállalat saját weboldalát... De csajok, a helyzet az, hogy erre a kérdésre még nekem sincs egy frappáns válaszom!
-
Volna kedved találkozni (1. - ha olyan srác kérdezi akivel kétszer randiztál, de az elég is volt. 2. - egy expasi szájából hangzik el)?
"Nem....csak, nem. "Olvasatlanul töröl. Nincs értelme olyan emberre időt fordítani, aki nem vesz részt a mindennapjaidban ilyen-olyan formában vagy ahogy az öregek mondják felmelegíteni azt a bizonyos káposztát. Kissé antiszociálisnak hangozhat amit mondok, de nem látom értelmét olyan emberekkel foglalkozni, akikkel nem találkozol szívesen, illetve csak az életerőd szippantják le.Vedd magad körül kedves és mosolygós arcokkal, érezd jól magad az adott ember társaságában.
-
Visszafizethetem később?
Te is csóró vagy, én is az vagyok. Ez a 20-as éveink elején persze nagyobb probléma, hiszen a tanulmányaink alatt a szüleink zsebéből élünk, utána meg kávéfőzéssel keressük a pénzünk, hogy feltornásszuk magunkat a ranglétrán, hogy az önéletrajzunkban szerepeljen, hogy tapasztalattal rendelkezünk. Egy szó mint száz, inkább szórakozásra és ételre költenénk a megmaradt kis pénzünk a számlák befizetése után, mint egy barátunk pénztárcájába, aki éppen le van égve. A kellemes, meg nem sértő válasz pedig a következő:
Egy heted van, hogy visszaadd, különben bombát robbantok a kocsid alatt!
Van olyan idegesítő kérdés, amit kihagytam?
