A nagyobb harcsák nemcsak több kilós halakat, de vízimadarakat, a víz közelében élő emlősöket, és akár kisebb testű kutyákat is képesek elnyelni. Erre szolgáltat bizonyítékot egy mostani eset.
Egy kiskunlacházi nő riadóztatta azzal riadóztatta a helyi hal- és természetvédelmi őrt vasárnap, hogy a vízleeresztés után a stégje alatt valami hatalmas, döglött állatot talált, amelyiknek egy kutya vagy róka csontváza lóg ki a szájából. Olyan, mint egy dinoszauruszfej - szólt a leírás. Az őr megjelent a helyszínen, és megállapította, hogy a titokzatos állat egy 30-40 kilósra becsült, félig lebomlott harcsa teteme, aminek a szájából egy közepesnél kicsit kisebb kutya maradványai lógnak ki.
Arra, hogy a ragadozó hal miért nem tudta lenyelni a kutyát, Pfeifer az óriási dögöt megfordítva kapott választ: a harcsa kopoltyúfedője alól az áldozat lábszárcsontja lógott ki. Így rekonstruálta a történteket:
A kopoltyúfedő alól kilógó kb. 25 cm-es lábszárcsont arra utal, hogy az elragadott kutya a lenyelése közben kétségbeesetten kapálózott a harcsa szájában is. Így fordulhatott elő, hogy az egyik hátsó lába kicsúszott a harcsa kopoltyúján és kitámasztotta, megütköztette testét a lenyelés elől. A hal nem tudta kiköpni sem, mert a kutya (vagy róka) bundájának szőre megakadhatott a sűrű gerebenfogak közt. Így se ki, se be! Ez az állapot értelemszerűen mindkét állat halálához vezetett.
Azóta egyértelművé vált, hogy a majdnem-zsákmány egész biztosan kutya volt, ugyanis, mint Pfeifer a 444-nek elmondta, megtalálták a chipjét. Már le is olvasták, így annyit biztosan tudni, hogy a neve Gaius és keverék kutyáról volt szó.
