Szeretitek a kiskocsmák hangulatát? Szeretnétek tudni milyen történeteket rejtenek a törzsvendégek által kikoptatott székek? Hogy miféle emlékeket őriznek a falakra aggatott képek és relikviák? Ugorjatok be velem egy kisfröccsre Kaposvár kiskocsmáiba, és sztorizgassunk el mellette kicsit!
1984-ben, a Várkert nyitásának évében még kocsmába jártak az emberek és nem presszókba, bárokba, pubokba. A megmaradt törzsvendégek a mai napig szívesebben járnak ebbe a Gilice utcai kocsmába, ahol mindenki ismer mindenkit és nem kell a szomszédba menni egy kis segítségért vagy pár baráti szóért, ezeket itt is megtalálják egymás között. Amikor rákérdeztem Diánál, a pultosnál, hogy mégis mi a különbség a presszó és kocsma között, nem tudott rá választ adni, de érezni a különbséget - van valami megfoghatatlan romantikája ennek a vendéglátó-matuzsálemnek az évtizedes fáival, kissé avítos kertibútoraival, a háttérben zakatoló vonatokkal.
Fénykorát a rendszerváltás tájékán élte a Várkert, sokan jártak át a környékbeli Tanép telepről, bútorgyárból, vasgyárból, ki egy-egy csapolt Szalonra - amit először itt lehetett kapni a városban -, ki egy pacalra, gulyásra, főtt csülökre.
Sokan ismerik Juhász Miklóst, a tulajdonost, a sok közül az első dolog amit megemlítenek vele kapcsolatban, a tigrisek - merthogy volt neki, három is.
90' tájékán szerettem volna egy állatkertet nyitni Kaposváron, vettem gyorsan három tigris kölyköt. Az állatkert végül nem jött össze, de a tigrisek maradtak. Nagyon jól érezték magukat a bernáthegyikkel és a vendégek is szerették őket
Jellegzetes színfolt a bejárat melletti torony, mely tűzoltótoronyként funkcionált a Berzsenyi utca és a Bereck Sándor utca sarkán lévő egykori fatelepnél (később autóklub), 96'-ban került át ide, az erre járó kislányoknak azóta a "hercegnő tornya", a Várkertnek fatároló.
Jól esett a kisfröccs?
Igyatok velem egyet máskor is!
