44 évet vártunk
Nem lehet okunk a panaszra, hiszen 44 évvel azután, hogy résztvevői voltunk egy világversenynek most ismét Európa nagyszínpadán léphettünk fel. Az előzetes spekulációk szerint még a továbbjutást sem tippelték sokan, hiszen az Ausztria-Izland-Portugál hármas mind jobb mutatókkal rendelkezett mint mi, így a legtöbben arra számítottak, hogy az izlandiakat még megszorongathatjuk, de a másik két csapat ellen esélyünk se lesz.
Szerencsére nem így lett, és már a főpróbán megmutattuk, hogy a magyar csapattal bizony számolni kell. Az osztrákoknak kettőt hintettünk, így a kétkedők és a morgolódók mind egyszerre dugták ki a fejüket a sötét fellegek alól, és már ők is hinni kezdtek a továbbjutásban.
A mérkőzés alatt végignéztük a nagyobb vendéglátó egységeket, és bár minden helyen teltház volt, igazán csak ezután beszélhetünk fanatizmusról. A város legnagyobb kivetítőjével a Hangárban lehetett találkozni, ahol az első mérkőzés során még lehetett itt-ott találni egy helyet, a következőkben viszont már esélytelen volt.
Azért a Kossuth téren elfért volna egy kivetítő...
Nekünk különösképp fura volt, hogy míg a legtöbb nagyvárosban a nagyobb tereken óriáskivetítőn lehetett kísérni az eseményeket, nálunk erre nem gondoltak. Lehet nem tudták, hogy ennyi futballszurkoló található Kaposváron? Még jó, hogy minden évben az ország egyik legnagyobb ifjúsági futballfesztiváljának vagyunk házigazdái…
Az osztrákok elleni bravúr volt a fordulópont
Az osztrák mérkőzést követően, mikor mi is megmutattuk, mennyi ember követi az eseményeket közösen, együtt szurkolva, valami megváltozott. Úgy tűnt, az emberek jobban kezdtek bízni nemzeti csapatunkban, magyar zászlók tűntek fel az autókon, címeres mezben már nem kinevették az embert, hanem elismerően bólintottak feléjük, a trikolorral ellátott labdákat, zászlókat, bögréket, nadrágokat pedig pillanatok alatt elkapkodták a nagyobb áruházakban. Kaposvár futball lázban égett.
Az izlandi, majd a portugál mérkőzéseket is látványosan többen követték a vendéglátó egységeken, a sor ezeken a napokon szurkolói zónává alakult. Jó volt látni, hogy mennyi ember tud együtt szurkolni, szorítani a hazai csapatért, hogy nem ellenségeskedés és balhézás, hanem összetartás volt jellemző a meccsnapokon. Városunk lakóit is látványosan összekovácsolta a magyar csapat sikerszériája.
Sajnáljuk, hogy vége...
A tegnapi vereség fájó ugyan, de szégyenkezni miatta nem lehet. A csapatunk az elvárásokon felül teljesített, remek játékkal rukkolt elő, elsőként jutott tovább a csoportból, a világsajtó folyamatosan rólunk cikkez, játékosainkért európai sztárcsapatok versengenek, és mindössze a végső győzelemre is esélyes Belgiummal szemben maradtunk alul.
Kicsit bánjuk azért, hogy vége. Jó volt látni végre azt, hogy Kaposvár is össze tud tartani, tudunk együtt örülni, szurkolni, buzdítani, tudunk együtt magyarok lenni. Jó volt látni, hogy a város légköre is felpezsdült a focipályák folyamatosan megteltek, a Kossuth téren mindig pattogott egy labda, és a gyerekek a magyar mezben, magyar játékosok neveit kiabálták Ronaldoé helyett.
Reméljük azért valamit megtart városunk ebből, ha már a fiúk ennyire kitettek magukért, és újra kicsit összekovácsolták nemzetünket és városunkat.
SZÉP VOLT FIÚK! KÖSZÖNJÜK!
