Az igazi „szőke”
Épp a sínek felé tartottunk mikor hirtelen pirosra váltott a lámpa. A lány mintha mi sem történt volna gurult tovább, mire satufékeztem. Erre ő felháborodottan elkezdett kiabálni, hogy mit képzelek én!
Mivel ezer éve oktatok, teljes nyugalommal figyelmeztettem a közelgő vonat jelzésére illetve az ereszkedő sorompó tiltására. Juditka viszont nem így értékelte a dolgokat. Szerinte simán átfértünk volna a vonat előtt, hiszen az sokkal később ér még ide. Ő pedig nem ér rá! Figyelmeztettem, hogy ez balesetveszélyes és a Kresz szabályok megszegésével jár.
Másnap szintén jött órára a hölgyemény, mikor vidáman dicsekedett az új cipőjével, amivel állítása szerint jobban érzékeli a KUPLUNGOKAT és GÁZOKAT!
Az olyan finomságokról nem is beszélek, mikor a megállni és várakozni tilos táblát „tippmix” táblának becézte vagy éppen az éjszakai vezetés közben feltette a nagy kérdést: éjjel is ugyanúgy működik a kormány, ahogy nappal? A legjobb mégis az volt, mikor esőben gyakoroltunk és a „vízsöprő”(ablaktörlő) szerinte nagyon belelógott a kilátásba. Az egész végül is úgy végződött, hogy Judit a vizsgájára 20 centis tűsarkúban érkezett és a legközelebbi árokba félig belecsúszott. Azóta nem is hallottam felőle.
A full amatőr
Katával, egy kaposvári hölgy tanulóval először mentünk ki városi vezetésre. Az indulás és az első néhány kilométer megtétele után azt gondoltam, hogy nem lesz sok dolgom az elkövetkező másfél órában, olyan ügyesen bánt az autóval. Reményeim azonban hamar szertefoszlottak, mikor a Vörösmarty utcából jobbra fordultunk a Kisfaludy utcába. Katalin ugyanis olyan „természetfeletti módon” fogta meg a kormányt, hogy a két keze tulajdonképpen belülről keresztezte egymást és beszorult a kormányba. Ezáltal nem is sikerült volna egyenesbe hoznia a kocsit, csak miután újból kihúzta a kezeit. Egy kisebb okítást követően elérkeztünk az Arany János téri körforgalomhoz, ahol – mint ahogy számítottam is rá – a körforgalmat elhagyva elmaradt az irányjelzés. Minek után ezt jeleztem a kedves tanulónak, benyögte, hogy tulajdonképpen mi nem is mentünk be a körforgalomba, csupán elmentünk mellette! Erre már nem tudtam érdemi választ adni. (Vagy legalábbis nem akartam.) A folytatásban egyre nagyobb nyomás helyeződött Katára, így már a pirosnál való indulás is nehezen jött össze. Ezt a visszafelé benyomott gázzal magyarázta. A legdurvább azonban még hátra volt. Mikor próbáltunk kézifékes indulást végrehajtani a hölgy hirtelen a lábához nyúlt. Mondom, ilyet tilos csinálni, az utat figyelje, és húzza be a féket. Erre kikerekedett szemekkel válaszolt vissza: - de hát pont azt akartam felhúzni! Kérdezem: a lábadnál? Mire jön az értetlen felelet: - hát hol máshol? Ott a fék!!! Ekkor már kicsit türelmetlenebb lettem és ráböktem az ülések között elhelyezkedő kézifékre.
Ám ami ezután jött teljesen ledöbbentett. Kata ugyanis csodálkozásának hangot adva kifejtette, hogy ő azt hitte az a katapulthoz van, ami balesetek esetén használandó!
Komolyan mondom, azt hittem valamilyen vicces műsor forgatásába csöppentem. Kerestem a kandi kamerákat, de sehol semmi. Ilyen a világon nincs! A lány egyébként azóta megtanult vezetni és valószínűleg ma már a kézifékes indulás sem okoz neki problémát.
A lassított felvétel
Két éve egy őszi napon találkoztam először Gáborral. A fiatal fiú nagyon udvarias, nyugodt természetű. Annyira, hogy tulajdonképpen 20 km/h sebességnél nem is nagyon mentünk többel. Ez nem volt gond, hiszen karrierem során rengeteg hasonló tanulóval találkoztam már. Ám a fiatal srác mintha lajhár üzemmódba kapcsolt volna, úgy figyelte a Kanizsai – Füredi utca kereszteződésében lévő útszakaszt. Igaz, csak azt: a piros lámpát már nem vette észre. Mikor lefékeztem a gyalogátkelő előtt, érdeklődtem, hogy szerinte miért állítottam meg az autót. Szerinte azért, mert túl gyorsan ment. Mondom nem, csupán a piros lámpát figyelmen kívül hagyta. Erre ő: de hát oda is fel kell nézni? Azt hittem az csak hétvégén érvényes! Gratuláltam a tudásának, majd tovább indultunk. A pláza parkolóba betérve aztán ismét jött a hidegzuhany. Még a beállással nem is volt akkora probléma, de mikor a következő mondat elhangzott, azt hittem röhögő rohamot kapok.
Gábor ugyanis mosolyogva kifejtette, hogy milyen ügyesen tud már EGYESBEN tolatni. Szuper. Ezt tetézte a következő kérdéssel: a hátrafelé indexet hogyan lehet kikapcsolni?
Megrökönyödve vissza kérdeztem: hátrafelé indexet kikapcsolni? Mire Gábor: igen-igen hiszen mikor tolatok, akkor csak a hátrafelé működő speciális indexet kell használni. Ezek után a tükrök beállítását már nem is erőlködtem elmagyarázni, hiszen a friss jogsira vágyó úriember szerint ezek gyárilag vannak optimalizálva, így nem is lehet őket megváltoztatni. Ha jól tudom Gábor azóta sem kapott jogsit és talán már nem is nagyon akar vezetni. Szerencsénkre... - a szerk.
