Utunkat a bázisról kezdtük, ami – ha valaki nem tudná – a Fő utca közepén található. Egy gombóc vaníliafagyi reményében egy nagyra nőtt, de kifejezetten jól nevelt szőrgombócot is magunkhoz vettünk és megcéloztuk vele a Somogy Áruház melletti parkot, hogy egy kicsit szaladgálhasson, amíg mi brainstormingot tartunk a következő heti cikkadagról.
Szaladgált is volna szerencsétlen, de a gazdájával együtt bamba pofát vágva állt csak a park előtt, ugyanis megpillantotta ezt:
Felismerte magát és jó kutya módjára nem hisztizett. Továbbálltunk, hogy megnézzük, mi a helyzet a Berzsenyi Parknál. Emlékeztünk rá a Parkos bulik után, hogy milyen nagy alapterülete van és arra is, hogy egy-egy zárásig tartó hepaj után milyen sokáig tartott átverekedni magunkat rajta. A nagy melegben megizzadtunk, de tudtuk, hogy az árnyékban ülve még képesek leszünk dobálni a teniszlabdát.
Haverunk szeme már csillogott az örömtől, alig tudtuk visszafogni, hogy bele ne hemperegjen a frissen nyírt fűbe, de ezzel találkoztunk szembe:
Na, itt már kezdtünk egy picit csalódottak lenni, de megadtuk az esélyt a belváros talán egyik legkisebb zöld területének, az Agóra és a Kormányhivatal közötti, nagyjából 15x30 méteres területnek csúfolt valaminek. A Zsolnay kút felől céloztuk be, hát rosszul tettük:
A Csiky mögötti parkhoz inkább már le sem sétáltunk, ugyanis hiteles forrásból ezt az infót kaptuk:
„Áh, fölösleges, egyik helyre sem lehet kutyát bevinni! Egyedül az Európa parknál nincs kint a tábla, de ott meg nincs fű.”
Köszönjük ezúttal is, kedves ismeretlen! Elhatároztuk hát a kudarcok nyomán felbuzdulva, hogy megkérdezünk pár kutyás fazont, hogy ők hol sétáltatják az ebeket...
Gyors közvélemény kutatásunk eredményeként kijött, hogy a gazdik leginkább az Agóra előtt hagyják kedvenceiket kibontakozni, vagy késő este, amikor már nincs senki a Fő utcán, ott eresztik el a jószágokat. Legtöbben azt válaszolták, hogy egy kósza bokor alatt végzi el kutyájuk a nagy dolgát, a kicsit meg ott, ahol éppen kell neki.
Találkoztunk Málnával és gazdájával, akik a Honvéd utcában laknak és nap mint nap meggyűlik a bajuk a következő jelenséggel:
A tábla szerint a területre kutyát bevinni tilos, azonban Málna a táblán túli lépcsőházban lakik. Amikor szeretne lemenni – mondjuk pisilni, vagy egyet játszani - akkor gyakorlatilag repülnie kéne, így a mancsai nem érinthetnék a földet...
A kérdés: mire jó ez?
Tudjuk, hogy a legtöbb városban a parkokat – a városligetekről nem is beszélve - azért hozták létre, hogy az emberek a kutyáikat is bevihessék, futtathassák, játszhassanak velük, vagy csak fetrengjenek a fűben egy pléden és élvezzék az édes semmittevést. Úgy tűnik, Kaposváron ez kivitelezhetetlen, az azonban előírás, hogy ebünket szájkosárral felszerszámozva, pórázon kell sétáltatni.
Tudjuk, hogy ezt a legtöbben nem tartják be, mert az eb még soha életében nem harapott meg senkit és egy végtelenül békés teremtés… Tudjuk, hogy sok kutyatulajdonos sajnos nem szedi össze a kutyagumit…
De valóban jó kiszúrni azokkal, akik betartják a higiéniai szabályokat és zacsival a kezükben várják a vacsora utáni produktumot? Jobb és élhetőbb az a park, ahol hajléktalanok alszanak a padon, koszosan és büdösen?
