2015. 09. 14., hétfő, 17:43

TEKERDFEL: A csapat, akinek már volt az előzenekara a Kiscsillag - 5TENSION

Többiek?

Balázs: Hú azt már mi se tudjuk követni...

Azért azt el kell akkor mondanom , hogy hiányzik innen a másik gitáros Torma Zoltán és a dobosotok Kiss Balázs. Jól mondtam?

Martin: Tökéletesen.

Na akkor meséljetek. Mi volt a kezdetek kezdetén, hogy alakult meg az 5tension zenekar?

Balázs: Hú, jó régi sztori. Úgy indult, hogy mindannyian Munkácsysok voltunk és ott az egyik tanár indíttatásából kialakult a Munkácsy Zenei Műhely (MZM), ez volt az úgynevezett suli zenekar. Az MZM arra volt hivatott, hogy helyettesítse a Senior együttest, mert akkoriban minden egyes suli buliba őket hívták meg, ők játszottak állandóan, mert ismerték a technikust az iskolában. Na igen ám, de a Rajnai László tanár úr kitalálta hogy miért ne játszhatnának az iskola diákjai, miért nem ők szórakoztatják a népet ha vannak köztük tehetségek? Ekkor alakította meg a Munkácsy Zenei Műhelyt. Sokan voltak benne, olyan is volt, aki csak bejárt gyakorolni, de koncertekre nem jöttek. Az volt a lényege, hogy minél többen legyünk és ne legyenek állandó dobosok vagy énekesek, hanem váltogassuk egymást, mindenki vegye ki a részét belőle, hogy ez egy nagy közös munka legyen, nem pedig egy zenekar. Egy úgynevezett zenei műhelyt hoztunk létre.
Ott kezdtünk el mind zenélni, ott ismertük meg egymást, aztán egy idő után úgy éreztük, hogy szeretnénk, ha nem is kiválni az MZM-ből, de az iskola falain kívül is kipróbálnánk magunkat, és így lassan-lassan kialakult egy saját projekt. Elkezdtünk azon is dolgozni az MZM mellett, ez lett végül az 5tension, amely 2012 februárjától létezik, attól számítva nevezzük nevén ezt a projektet. Tehát az MZMből kiválva lett az 5tension, ez egy kvázi level up volt, amire azért is volt szükség, mert miután mind elballagtunk a zenekar még mindig tud létezni, míg ha az MZM-ben maradunk, most nem tudnánk együtt mozogni.

Ez volt az eredeti felállás is?

Martin: Nem, dehogy. Amikor az 5tension elindult, akkor voltunk vagy 7-en, de aztán gyorsan megfogyatkoztunk, mert nem ment két basszusgitárossal és két dobossal. Mikor öt fős lett a létszám és megvolt a név, akkor úgy gondoltuk kipróbáljuk magunkat, és elmentünk a Helikon tehetségkutató versenyre, ahol egész szépen helyt álltunk, végül harmadikak lettünk az egyetlen minősített zenekarként. Ez  a pozitív visszajelzés indított be minket igazán, főleg hogy akkor hívtak fel minket a Kaposvári Egyetemtől is, hogy a KEN-en, az egyetemi napokon játszunk a Kiscsillag előtt.

Balázs: Aztán az mégsem úgy lett, ez vicces sztori! Alapból 8 órától játszottunk volna, de a Kiscsillag korábban érkezett, 7-kor már ott szobroztak a színpadnál. Jött a tanakodás, hogy most mi is legyen, végül pedig abban állapodtunk meg, hogy akkor a Kiscsillag játszik 8-kor és őket követve játszik az 5tension. Ha viccesek akarunk lenni, akkor

elmondhatjuk magunkról, hogy nekünk a Kiscsillag volt már az előzenekarunk!

 

 

Ezt azért nem sokan mondhatják el magukról.

Martin: Ugye? Na de visszatérve a felálláshoz, a Zoli úgy érezte hogy túl sok az üresjárat, kéne neki kis támogatás és arra gondoltunk kéne még egy gitáros.

Dani: Én egy évvel később mentem az MZM-be, ott korlátozottan játszottam, akkor ismerkedtem meg a Martinnal is. Pont akkor kaptam meg az új cuccomat, ismertem a srácokat is valamelyest, hiszen az MZM-ben együtt játszottunk, így elég kézenfekvő volt, hogy engem kérdeznek meg. Az egyik próba után odajöttek és rákérdeztek, nem csatlakoznék-e. Gondolkodtam egy hetet és azt mondtam: próbáljuk meg!

Egy hetet? Min gondolkodtál addig?

Dani: Nem tudom, átgondoltam rendesen.

Balázs: Hát súlya van ám ennek a döntésnek, nem akármilyen zenekar ez!

Dani: Súlya annak az erősítőnek volt, amit minden alkalommal a suliból cipelgettem a próbákra a Martinékhoz!

És a Bazsika miként csapódott hozzátok?

Martin : A Bazsika úgy érkezett, hogy az előző dobosunk kilépett stíluskülönbözés okán.

Stíluskülönbözés?

Balázs: Igen, próbáltunk a közönségnek fogyasztható, de számunkra is élvezhető zenét csinálni, és ezért voltak nézeteltéréseink a Lacival a korábbi dobosunkkal. Elmondtuk neki a szándékainkat, mit szeretnénk, mi hogy látjuk a dolgokat, ő hogy látja a dolgokat, és hogy nem szeretnénk vele fasírtba lenni, ezért döntsük el mi legyen. Aztán úgy döntött, hogy vált, és elmegy, de ez egy nyugodt elválás volt, tisztességes dolog, mindenféle rongyrázás nélkül váltak el útjaink.

Martin: És a helyére jött a Bazsika. Ő még épp az általános iskolát taposta, stílusban nagyon egyeztünk, így jó döntés volt és jól is jött ki mert még jobban összekovácsolódott a csapat.

Bocsánat, mit mondtál? Általános iskolásként lépett be a bandába?

Balázs: Hát fura is volt, mert amikor meghallottam hogy mindössze 14 éves, csak néztem. Megijedtem, srácok biztos, hogy ezt akarjuk? Csak általános iskolás! De nagyon mondták nekem, hogy „tudjuk hogy dobol, hallgassuk meg, adjunk neki egy esélyt”. Jó beadtam a derekam, elmentünk meghallgatni, és amikor elkezdett játszani leesett az állam.

A végén csak annyi volt a reakcióm hogy bazmeg ez a gyerek nekünk kell!

Martin: Akkor már 6 éve dobolt, rengeteg számot el tudott játszani, a nővére is mondta hogy jól tolja, én pedig úgy voltam vele adjunk neki egy esélyt, stílus stimmelt, ismertem is kicsit, miért ne?

És végül ő is Munkácsys lett?

Balázs: Nem, ő a Gépészbe ment tovább. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a csapatnak a 4/5e vagy volt, vagy még Munkácsys, és így az MZM-ben létesült kapcsolatunk miatt tudtunk összecsiszolódni, ebbe a gépezetbe pedig tökéletesen bele tudott illeszkedni a Bazsika is, fiatal kora ellenére.

Milyenek voltak a kezdeti lépések? Jöttek szépen sorban a felkérések, vagy ki kellett magatoknak taposni azt az ösvényt?

Balázs: Volt egy-két olyan helyzet, amikor minket kerestek fel és akkor ugye kézenfekvő volt a helyzet, de mivel új együttes voltunk a városban és szerettünk volna bemutatkozni, megismertetni magunkat, így mi kerestük meg a helyeket, kerestünk fellépési lehetőségeket, hogy megmutassuk mit is tudunk. Rengeteget játszottunk az Angusban kint a Pécsi utcában, aztán itt a főtéren elég sokszor megjelentünk, voltunk a Méz fesztiválon, a Kaposvári Ifjúsági Napokon, a Kabin fesztiválon, de voltunk a Chiliben is, sőt később a Grimaszban még egy teltházas fellépésünk is volt. És nem kis dolog, hogy a Szigetre is feljutottunk hála Kaposvári Egyetemnek, a Campus Hungary színpadján teljes felállással koncertezhettünk. Tavaly májusban, mikor érkeztek a Bazsiék és teljes lett a csapat, verettünk egy nagy bulit a Grimaszban. Teltházas koncertünk volt, óriási buli, aztán felvételt nyertem ide a Kaposvári Egyetemre a színművész szakra, amihez ugye fel kellett járnom Pestre. Akkor indult volna be ez az egész igazán, de az élet közbeszólt. Igaz, jött egy két koncert, voltunk a Szigeten, a Park Gardenben meg Bőszénfán, de ennyi. Nem hittem volna, hogy ez lesz, de tényleg minden időmet elveszi a suli. Szegény srácok fáztak igazán rá, mert nem tudtunk próbálni, és tényleg becsülöm és tisztelem őket, hogy nem tették ki a szűrömet. Szinte minden hétvégémet be kellett eddig áldoznom a suliért, de most nyáron végre úgy alakult, hogy képesek voltunk többet összejárni. Nem szeretnénk leállni, nagyon sajnáljuk is hogy így alakult. Most próbálunk még jobban nekiállni, valahogy feldobni ezt az egészet, akár az akusztikus vonallal is, és még ősszel szeretnénk Kaposváron egy ilyen koncertet.

 

 

Legutóbb ugye Bőszénfán voltatok, az egyetem gólyatáborában léptetek fel. Ez adott most egy kis lökést?

Dani: Nagyon örülök, hogy elmentünk a gólyatáborba fellépni, mert most megint érezni a bandában, hogy mindenki felpörgött. Ez kicsit öngerjesztő folyamat, mert ha van egy jó koncert, az feldobja a morált, akkor mindenki máris tovább akar menni, próbálni, fellépni, csinálni. De most hogy a Balázs nem volt itthon, elmaradtak a koncertek, így zuhant a lelkesedésünk, nem volt kedvünk próbálni se, így egy ördögi körbe kerültünk, amiből most próbálunk kitörni.

Balázs: Fura is volt a legutóbbi koncertünkön a Bőszénfai Szarvasfarmon a gólyatáborban, hiszen egy akusztikus koncertünk volt és meglepően jól sikerült. Nem volt dob, basszusgitár csak elvétve volt, inkább két akusztikus gitárra volt kihegyezve. Ez egy nagyon jó tapasztalat volt. Nem tudtuk, hogy ebből mi lehet, ráadásul ez nem egy teljes, komplett tapasztalat, mert most csak hárman voltunk, de nagyon kíváncsiak vagyunk mi lehet ebből akkor ha ott van a Bazsika és a Zoli is.

Most belefogtunk olyan számokba, amikbe azelőtt nem hittem volna, hogy belemegyünk, sokkal poposabb vonalon indultunk el.

Próbáljuk azt képviselni, ami egyszerű, ismert de mégse az a kommersz futószalagon érkező sláger. És most, hogy a Martin is beszáll a vokálokba sokat változhat a csapat. Ha elég határozott a srác, akkor megállja a helyét a mikrofon mögött is.

Na belefogsz az éneklésbe is gitárral a kezdben?

Martin: Igen, próbálgatok egyre többet beszállni, de még kezdő vagyok, kell a tapasztalat. Nem járok énektanárhoz, semmilyen képzésem nincs, így nincs túl sok önbizalmam. Otthon persze simán megy, meg persze próbán, de ha kiállok a közönség elé, ott már teljesen más. A basszusgitárral már jól érzem magam a színpadon, élvezem a koncertet, semmi görcsösség nincs bennem, de énekben még felszabadulóban vagyok. Bőszénfára visszatérve pedig most csak hárman voltunk sajnos, később majd ezt szeretnénk öten is megcsinálni, mert kicsit összetettebb és teltebb hangzású a dolog, sokkal jobban emészthető, nincs ugye a gitár torzítása csak a tiszta akusztikus hangzások. Így próbáltuk lágyítani a számokat, és fogjuk is a jövőben, a tervek szerint a dobot is ki szeretnénk váltani egy cajonnal. A saját számainkat is próbáljuk átdolgozni ilyen lágyabb akusztikus vonalra.

Balázs: De ez nem jelenti azt, hogy vége a metálnak. Csak belekóstolunk.

Dani: Rá vagyunk szorulva az akusztikus koncertekre, mert ezeket sokkal könnyebb leszervezni, ha van hely. Egy sima kihangosított koncertet nagyon nehéz összehozni jelenleg Kaposváron.

Tehát nem adjátok fel, egy ilyen szünet után sem. Becsülendő.

Balázs: Megcsinálhatnánk azt is, hogy elmegyünk hétvégente próbálni aztán ebben maradunk, mert nekünk csak az kell, hogy zenéljünk. De fiatalság bolondság, így nekünk igényünk van arra, hogy megmutassuk nagyközönség előtt is, mire vagyunk képesek. Ha ez bejön az embereknek, akkor csináljuk a saját számainkat és fellépéseinket tovább, ahogy eddig is.

Milyen stílusban gyártjátok a saját számokat?

Dani: Nem akarjuk, hogy beskatulyázzanak minket egyetlen stílusra.

Martin: Még nincs konkrét stílusunk, ebbe is belekóstolunk, abba is, és szerintem pont ebből fog előjönni az, hogy mit is akarunk igazán. Az elején úgy kezdődött, hogy beültünk a garázsba, mindenki feltolta fullra a hangerőt, óriási zajt csaptunk, senki nem koordinált, majdnem megsüketültünk a próba végére. Aztán idővel folyamatosan fejlődtünk, összeszedettebbek lettünk, profibbak lettek a próbák is és így egyre dallamosabb zenéket játszottunk. Ezen a vonalon akarunk továbbra is haladni, mert ez működik.

Balázs: Próbálunk táplálkozni a közönségből, hogy nekik mi tetszik, és az alapján továbblépni. Ahogy az ember elkezdi a legfogyaszthatóbb számoktól rájön, hogy ő mire képes, mit képes befogadni a közönség és így tudunk építkezni. Ezt tanuljuk most, ezért nem tudjuk mi az a stílus, amit mi képviselünk. Mi próbálunk helyt állni, megszerettetni magunkat és létezni az éterben. Nagyon fájna a szívem ha a suli miatt le kellene mondanom az 5tensionról, mert a srácok baromi tehetségesek és nagyon jó velük együtt dolgozni. Ez az év kudarc volt számomra, amiért nem tudtam elég időt fordítani a zenekarra. Szeretném, ha ezentúl nem így lenne, és komolyabban kell koncentrálnom rá, hogy ez a zenekar valóban létezik. Elkéretőzök akár óráról is, hogy tanár úr, had menjek el hétvégén próbálni a srácokkal mert koncert lesz! Élni akarok ezzel a lehetőséggel, mert különben nem lesz ebből semmi.

Martin: De azért van ebben valami jó is, hogy így megszorongatják a tökeit és nem engedik nagyon el suliból, mert több énekórája van, meg magántanár, és így elég nagyot fejlődött az énektudása, a hangterjedelme.

Dani: Legutóbbi koncerten is látszott ez, mert az a szám állt neki a legjobban, amit a legnehezebb volt kiénekelni, amelynél meg kellett magát erőltetnie.

Martin: Összegezve azt mondhatjuk, hogy jelenleg egyénileg mindenki fejlődik, a Bazsika még jobban dobol, mi még jobban gitározunk, a Balázs még jobban énekel és már én is próbálgatom a vokálos szárnyaimat. Most azt szeretnénk, ha össze tudnánk többet járni próbálni, vagy akár csak jammelni. Ezt, hogy mindenki egyénileg fejlődött az utóbbi időben most kellene összegyúrnunk, kihasználnunk a lehetőségeket, és egy szinttel feljebb emelni az 5tension zenekart!

 

5Tension Facebook oldal

• #tekerdfel
• #5TENSION